Behavazva
Általában eltelik valamennyi idő mire megírom itt az adott horgászkalandunkat. Hol kevesebb, hol több, attól függ mennyire van kedvem megírni. Ezt most nagyon van, úgyhogy még friss, meleg, ropogós. Ez a kis móka annyira akciódúsra sikerült, hogy egy ilyet átélve még Steven Seagal is megnyalta volna Chuck Norris szája szélét! 🙂
Az őszi horgászkalandjaink megéneklésével még adós vagyok (becsszó megírom), de egy kis előre ugrással az időben nézzük inkább a most vasárnapot!
Ez a vasárnapi tiszai pergetés egyrészt ajándék Levinek, aki önmagához képest elég sokat készült a szombati felvételire, másrészt ajándék nekem. Mert Tisza. Mert horgászat. Mert Levi. És mert Mikihez megyünk, akit százezer éve nem láttam.
Csak ez a kora hajnali kelés ne lenne. Megszokhatatlan. De korai indulást beszéltünk meg Mikivel. Nem is feltétlenül a süllők miatt, hanem azért, hogy a legjobb helyekre elsőnek tudjunk odaérni. Mert viszonylag sok horgászra lehet számítani.
Mínusz négyet jövendöltek az időjósok, folyamatosan azon kattogok útközben, hogy nincs a fonott alatt alátétzsinór, úgyhogy ha átfagy a dob, úgy elforog majd az egész tekercs, hogy öröm lesz nézni. De nyitásra már a Fahalacskában vagyunk, ott veszek alátétnek valót is. Egy üres orsót pedig rutinosan hoztam magammal, ha át kellene tekerni.
Még sötétben találkozunk Mikivel, de mire átöltözünk és elindulunk kezd világosodni. Ráadásul elkezd havazni. Először csak finoman, de utána elég durván. És ugyan váltakozó intenzitással, de “szerencsére” kitart egész nap. Fincsi! 🙂 A mínusz négyes jóslat viszont nem jött be, épphogy alulról súrolja a hőmérséklet a nullát. Viszont az extrém körülményeknek köszönhetően rajtunk kívül alig van csónak a vízen.
Első megállónak egy rugany mögötti langós részbe kötünk be, és kezdjük szórni a pályát. A sok akadó miatt óvatosan, rejtett horgos megoldásokkal kezdünk. Az első kapás nálam jelentkezik, de lemarad. És ez így megy tovább és tovább. Jönnek a kapások, de vagy meg sem akadnak, vagy lemaradnak. Levi akaszt egy tényleg szépet, gyönyörűeket bólint a bot spicce, de pár másodperc múlva ő is távozik. Elengedjük a rejtett horgokat, de ugyanez marad a helyzet. Nagyon finoman kapnak. Végül Miki töri meg a haltalanságot, az elvágó víz mögötti húzós részből kiemeli az első nemest.
A második hal is Miki horgára ragad, de nem az igazi a statisztikánk. 15 kapásból 2 hal! 🙂
A reggeli roham elmúltával megállnak a kapások, úgyhogy átmotorozunk egy másik ruganyra. Itt nem találjuk a halat, indul a keresgélés. Ahogy öregszünk bele a napba, feltámad a szél is, kezdenek extrémek lenni a körülmények. A kesztyűink teljesen átáznak, használhatatlanok. Fázunk. Levi annyira, hogy dél körül ki is ül a kocsiba melegedni egy órát.
Amíg Levi melegszik, mi bekötünk egy akadó mellé, és itt nekem is összejön az első süsü.
És itt kitart a jó szerencsénk, fogjuk a halat Mikivel. A méret is alakul, két kiló fölé jutok.
Persze Levinek küldöm telón a képeket. Azonnal menjünk érte! Megyünk! 🙂
Szerencsére a szél közben alábbhagy, kezd éppen elviselhető lenni az időjárás. Ezután megint egy hosszabb haltalan időszak következik, folytatjuk a keresgélést. Nagyon drukkolok Levinek, hogy jöjjön össze a hala, keményen dolgozik érte. Ha süllőt nem is, de Miki azért fog halat! 😀
Nincs már sok időnk, nagyjából egy óra van hátra sötétedésig, amikor megállunk egy ígéretes kövezés mellett. Itt 7-14 között fixen állt egy csónak (nem véletlenül), egész nap szórták a kövezést. Mikor elmentek nem mozdultunk rá, hagytuk pihenni a szétcsapott helyet, hátha rendezik a soraikat az ott lakó tüskéshátúak. Rendezték. Fogunk pár szép halat.
És végre Levinek is csónakba kerül az első! JESSSZ!!!! Megdolgozott érte.
Így teljesen kerek a történet, lassan indulhatunk haza. De a hazaindulást felülírják a halak. Egész pontosan egy. Üt mint bajnok, és érzem a súlyán, hogy más ligában játszik mint az eddigi jelentkezők. Viszonylag gyorsan felszínre hozom, nem szeretném elveszíteni. Áááá, gyönyörű kékfarkú!!!
Remélem pár év múlva találkozunk újra! 🙂
Ennél tökéletesebb nem is lehetett volna a nap vége. Ha vége lett volna. De vannak ezek a hülye járulékos extrém sportok, amikkel horgászkalandjaink során ismerkedünk. Volt már:
- Őz elütés. Ez volt a legfájóbb.
- Tengelyig sárban ragadt kocsi kiszabadítása.
- Különböző értékeink vízbe hajigálása.
- A balatoni hullámlovaglásokról meg már ne is beszéljünk.
Most sikerült egy újabb sportágat kipipálnunk. Traktor mögötti driftelés havas gátoldalba csúszott autóval. Karcolás nélkül megúsztuk (az autó is), király volt! 🙂 Jah, még annyi, hogy itt én már átöltöztem a hazaútra, úgyhogy strandpapucsban és rövid gatyában toltam a történetet. A strandpapucs kiváló viselet a behavazott, jeges gátoldalban, ennek megfelelően estem, keltem. Az összeverődött nézőközönség pontozta, volt ott azért néhány gyönyörűen kivitelezett 8 pontos koreográfia is. Itt már nem csak Steven Seagal, de Jim Carrey is megnyalta volna a szemöldökét! 🙂
Lassan kellene vennem horgászautónak egy Lada Nivát. Mert a Niva az mindenhonnan kijön. Valami ilyesmit! 🙂
Kemény nap volt, de soha rosszabbat!
Görbüljön!
go.fishing
Akváriumi horgász 