Gyermelyen pergetve

Posted on Updated on

Egyszer elmentem Gyermelyre fenekeszegeket kergetve pergetve.
Eme remek csendes helyen felettem fellegek, mellettem rengeteg fenyvesek s e csermelyben szememnek kedves felcseperedett keszegek pezsegnek.
Pergettem. S e nem tengerben, de csermelyben pergetve leltem nemes fenekeszeget, ezeret meg ezeret.
Nem egyszer nevetve emeltem fel kezemben egy pedzett fenekeszeg herceget s kegyelmezve elevenen eleresztettem, nem lett csemege eledel.
Eme remek eseten szenderegve el-elmerengek, s el nem eresztem e becses helyet!

Jó, igazából nem fenekeszegeket, hanem süllőket kergettünk, de a süllő szót nem tudom eszperentéül kínrímekbe foglalni! 🙂

-Ha lenne, már nem lenne! – mondta pár éve Attila, mikor betértem a boltjába a Rapala legendás süllőmágnesét, a Team Esko-t keresve. Innentől datálódik az ismeretségünk. A következő években egyre gyakrabban tértem be Attilához, főként wobblerekért, de sokszor csak egy jót beszélgetni, mert kiderült, hogy ő is megszállott dunai pergető, akárcsak én.

Idén télen titokzatosan közölte, hogy lesz egy meglepetése. Majd pár hét múlva kibújt a szög a zsákból, kiderült, hogy Attila és két barátja kezelésébe került a gyermelyi horgásztó. Korábban nem ismertem a tavat, annyit tudtam róla, hogy híres hatalmas amurjairól és harcsáiról.

Attila felajánlotta, hogy menjünk ki együtt pergetni, de igazából nem voltam oda az ötletért. Bár felnőtt fejjel tavakon kezdtem horgászni, már nem igazán hoznak lázba, leginkább már csak természetes vízen pergetek. Pár hete viszont a Dunán egy áradás megölte a bulit, de nagyon viszketett a tenyerem, és mintegy isteni közbeavatkozásként ismét felmerült egy közös gyermelyi pergetés ötlete. Ekkor már kapva-kaptam a lehetőségen, és nem bántam meg. Nagyon pozitívan csalódtam a tóban.

A napfelkelte már a tavon ért minket

Először is, nincs egyáltalán telepített kockató érzet. Semennyire. Persze megvannak a kötelező elemek, halőrház, sorompó, büfé, néhány faasztal a parton, de gyönyörű, vadregényes környezetben fekszik a Gerecse, a Vértes és a Dunazug által közrefogva.  Nincsenek kiépített stégek, de a part szépen karbantartott, könnyen meghorgászható helyek tömkelegével. A tó szabálytalan formája igazán szemet gyönyörködtető látvány, és nem is kicsi, valahol 15-20 hektár környéke, amiből nagyjából 3 hektár kíméleti terület, tele csodálatos akadóval és süllőfészekkel.

A horgászat szabályai a halőrház oldalán ki vannak függesztve:

És van még egy fontos szabály, amit megtanultam, de erről majd később! 🙂

Előzetesen annyit tudtam meg Attilától, hogy még ő is csak néhányszor pergetett a tavon, fogott pár szép süllőt, és egy nagy harcsa megtépte. A tóban fogott legnagyobb süllő egyébként 13 kg és tekintve a tó 40 éves múltját, biztosan élnek benne még hasonló mohos hátú matuzsálemek.

Fél hat körül találkoztunk a tavon és a halőrházzal szembeni oldalon a fenyves mellett kezdtünk pergetni. Rögtön belefutottunk pár rókába, majd mókusokba, pont mint a Dunán! 🙂

A zsiliptől hátrafelé ballagva szépen szisztematikusan elkezdtük szórni a parti kövezést.

Tipikus gyermelyi partvédelem

Sötétben nagyon bíztam a Dunán jól bevált wobblereimben, de még koppintás sem érkezett rájuk. Hm. Ahogy feljött a nap, kapocsba kerültek a gumik, és ezek viszont rögtön elkezdték adni a kövezés mellől a kiscsoportosokat.

Szóval a gumik elkezdték adni a süllőket. Attilának. Nekem nem működtek, de mint később kiderült, csak a nagyon lassú gumit (2-3 g-os jigek) rágták, a nehezebbeket nem.  Nálam viszont csak nehezebb fejek voltak. Nem volt mit tenni, kipróbáltam az általam nagyon kedvel kisméretű vertikális wobblereket. Ezek végül nekem is meghozták a óvodásokat! 🙂

Amíg én elbíbelődtem az óvodásokkal, addig Attila nagyon lassú gumivezetéssel elkezdte csipegetni a tinédzsereket.

Miután elértünk a jobb parton a kíméleti terület széléhez, elindultunk visszafelé. Elkezdtem én is a lehető leglassabban vezetni a vertikális halacskáimat és láss csodát nekem is elkezdtek jönni az egy fokkal nagyobb tarajosok.

Visszafelé félúton.

És bár ők már a light botokon nagyon kellemes pillanatokat okoztak, de a méretük még mindig nem a “húvazze” kategória volt. Nemsokkal ezután azonban lett húvazze. Attila lassú csalivezetése és a kedvezően változó időjárás (beborult-kiderült-beborult-kiderült) meghozta az első sárkányt. Úgy letorkozta a 4 colos awarunát, hogy öröm volt nézni.

Az első nehézsúlyú versenyző.
De szép! És a hal is! 😉
Nagyon letorkozta, de szerencsére komplikáció nélküli volt az operáció.
Jövőre veled ugyanitt.

Gyönyörű volt, de ő elment mi pedig horgásztunk tovább egy rákövetkező hajnalon.

Kicsik és közepesek most is jöttek szépen, a parti kövezés mellől nem nehéz megfogni őket. Majd ismét Attila akasztotta nagyon lassú gumivezetéssel a bandanagyot. Kicsivel lemaradt az elődjétől, de egy szintén gyönyörű sárkányt tarthatott pár fotó erejéig a kezében Attila.

A két hajnali pergetés alkalmával a tónak csak a halőrházzal szembeni oldalát néztük végig nagyjából, a másik oldalra nem jutott időnk. A halőr szerint pedig érdemes, mert ott kishallal szedtek ki nem egy 7-es süllőt. Majd legközelebb! 🙂

Összegezve, nagyon pozitív csalódás volt a tó. Természetesen két három órás pergetésből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de a legfontosabb, hogy minden egyes fogott halunk majd kicsattant az erőtől, akármekkora is volt. A kis süllők megfogása egészen könnyű a kövezés elől, úgyhogy kezdő pergetőknek is kiváló tanulópálya lehet. Akik viszont a kapitális sárkányokat kergetik itt szintén megtalálhatják a számításukat, de az ő megfogásuk már közel sem annyira egyszerű! 🙂 Mondjuk mi még nem az igazi süllőszezonban, hanem előtte próbálkoztunk, úgyhogy ahogy jönnek a hidegek és eltűnnek a zsákmányhalak még a nagy öregek is óvatlanabbá válhatnak. Nálam megmarad elsőnek a Duna, de ha ott a körülmények megint ellehetetlenítik a parti pergetést, akkor időnként itt fogom hajtani a kapitális sárkányokat.

Upsz, majdnem elfelejtettem! Szóval a fentebb említett fontos szabály, amit megtanultam. Busát nem engedünk vissza! 🙂

A legnagyobb süllőt ugyan Attila fogta, de nálam benézett egy busának álcázott gőzmozdony is. Ahogy korábban írtam rengeteg hatalmas amur és harcsa él a tóban, és a ponty állománya is kiváló. És ahogy megtapasztaltam a busa állománya is! 🙂

A pergetéseink során többször éreztem, hogy halon húzom át a csalit. Nem is volt ezzel baj, míg egyik alkalommal egy busa meg nem ugrott ijedtében, és persze, hogy kabátba akadt. A 4-16 grammos botommal csodálatos fél órát okozott! 🙂

Görbüljön!

go.fishing

Reklámok

7 thoughts on “Gyermelyen pergetve

    Dósa Istvánné said:
    2017-10-14 - 18:54

    Eszperente nyelven (is) remek 🙂

    godzikka said:
    2017-11-06 - 19:42

    Sziasztok,

    Az írás hatására megnéztem a tavat, és a bejegyzésben leírtak igaznak bizonyultak. Van benne süllő, valszeg nem is kevés. Szép a tó, rendesen karbantartott, látszik hogy törődik vele a tógazda. Telefonon érdeklődtem előzetesen a lehetőségekről, nagyon segítőkész volt.
    Volt viszont egy kifejezetten kellemetlen élmény, ez pedig a délutáni halőr viselkedése. A reggel dolgozó, napijegyet kiadó halőrtől kérdeztük, hogy van-e különleges szabály, és hogy hol lehet horgászni. Erre az a válasz jött, hogy nincs speciális szabály, és hogy bárhol lehet horgászni. Mi el is kezdtük pergetni a gát oldalát, egyrészt mert az esett a legközelebb a halőrházhoz, másfelől a zárógát felőli oldal mindig kicsit mélyebb, így sejtettünk ott halat.
    Délután, miután mind2 oldalt megnéztük (most a büfé felőli volt halasabb, ott jött 3 kis-közepes sárkány valóban lassan vezetett csalira) visszatértünk a halőrház mellé, ahol ismét a gát oldalát kezdtük volna dobálni. A cimborám ment elől, és maradtam szerelni a halőrháznál. Erre kijön a délutános halőr, és kioktató hangnemben elkezdi osztani a barátomat, hogy a gátoldalban nem lehet horgászni. Ami rendben is lenne, ha (1) rajta lenne a napijegyen, (2) ott lenne a halőrház falán a szabályzaton, (3) mondta volna a reggeles halőr. Ezeket figyelembe véve (hozzátéve, hogy reggel nem mi voltunk az egyetlenek akik a gátról pecáztak) kicsit fura volt a hangnem. Bár abban igaza volt, hogy tábla van kinn, de mivel viszonylag kicsi, elmentünk mellette úgy, hogy nem vettük észre. És akkor jött a feketeleves: a halőr közölte, hogy ha megvan a betárolt hal, akkor a pergetésnek vége. Na ez az a szabály, ami szintén nincs kinn sem a halőrház oldalán, sem a napijegyen. Utólag megnéztem, egyedül a tó Facebook oldalán található meg a szabály, de a napijegy oldalon ott sem, csak a horgászrend rovatban. Mivel az első sárkányt feláldoztam a gasztronómia oltárán, szabályt szegtem. Illetve nem, mert ezt akkor nem tudtam/tudhattam.
    Remélem a tógazdának sikerül horgászbaráttá alakítani a személyzet mentalitását is, mert az övé vitán felül az.

      ridgeback75 responded:
      2017-11-07 - 08:30

      Szia Godzikka! Egyrészt sajnálom, hogy rossz szájízzel fejeztétek be a napot, de másrészt örülök, hogy sikerült süsüket fognotok. Amikor a cikket írtam én sem tudtam, hogy ha elteszel egy halat, akkor utána be kell fejezni a pergetést. Azóta elmesélte Attila, hogy ez idén lett bevezetve, mert tavasszal voltak “cserélgetős” horgászok és találtak két darab két és három kiló közötti fogast a víz tetején “úszva” szájbilincs nyommal. Az valóban hiba, hogy a napijegyre és a halőrház oldalára nem került fel, gondolom ezt mihamarabb pótolni fogják, de a fentiek tükrében szerintem érthető ez az elsőre nagyon szigorúnak tűnő szabályozás.
      Mindenesetre továbbítottam az építő jellegű kommentedet Attilának, biztos vagyok benne, hogy lépni fog ez ügyben.
      Görbüljön!

        godzikka said:
        2017-11-09 - 21:39

        Persze, építő jelleggel írtam, mert a tógazda érezhetően más szemléletet képvisel, mint a halőr. Szimpatikus a tó, és alapvetően jó élmény volt az ott töltött idő. A napijegy árához az egy elvitt süllő passzol. Én ezt annyival kiegészíteném a tógazda helyében, hogy a kifogott halat mutassa be, aki el akarja vinni, tegye a kocsiba, és horgászhat tovább, de immár csak C&R alapon. Mert mi van, ha második dobásra megfogja az elvinni kívánt halat? Onnantól nem pergethet tovább. A cserélőket meg tiltsa is ki, teljesen jogos.
        Üdv!

        ridgeback75 responded:
        2017-11-10 - 08:38

        Beszéltem Attilával, azt mondta, hogy ez a pergetőszezon már lemegy így, ha jól tudom 11.30-ig van nyitva a tó, jövőre pedig átgondolják az egészet.

    godzikka said:
    2017-11-09 - 21:41

    Mármint “onnantól nem pergethet tovább” a jelen szabályok szerint. És hát senki sem 2 dobásért jön 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s