Holnaptól bojlizunk

Posted on

Már megint ezek a rohadt méteres hullámok. Hat órája vagyunk kint a vízen, azóta ömlik az eső. Erős hullámzásban indultunk, de mostanára a duplájára nőtt a tajték. Minden pergetőhorgász bolond. Muszáj kimennünk, pedig csak az egyes van fent.

A múltkori is durva volt, de ez mindent visz. Benne van a borulás. Ha nem borulunk, akkor viszont simán elsüllyedünk, folyamatosan ömlik a víz a csónakba. Az égiek is bőkezűen osztják az áldást, a hullámok pedig hatékonyabban töltik a csónakot, mint otthon a csaptelep a fürdőkádat. Gyuri folyamatosan meri, de gyorsabban telik. Minden pergetőhorgász bolond. Esőkabát, alatta mellény, alatta póló, és a tökömön is csorog a víz. De legalább meleg. -Üdv a sóstói kalandparkban! – üvöltöm hátra Levinek. Kemény a kisember, nem parázik.

Ráadásul a hülye bojlis bójákat is nagyívben kerülgetjük, nehogy összeszedjük a szerelékeket. Minden pergetőhorgász bolond. Én is. A bojlisok viszont nem hülyék, ülnek bent a melegben, kortyolgatják a sörüket és várják a kapást. Holnaptól bojlizunk! Se.

Végül kiérünk. Fáradtan nézünk egymásra, egy örökkévalóságnak tűnt. De vigyorgunk egymásra, mint a vadalma. Semmi nem kovácsolja jobban össze a csapatot, mint egy ilyen kaland.

És, hogy miért nem cserélném el soha a pergetést a bojlizásra?

Mert adrenalinfüggő vagyok. Azt nem lehet elmesélni, hogy milyen az, amikor egy kapitális süllő lebombázza a csalit. Át kell élni.

Mert nem lehet elmesélni, hogy milyen az, amikor az éjszakai Tiszán lámpafényt olt a vaksötétség. Át kell élni.

Mert minden vízen más és más a pergetés. Hiába süllő, hiába csuka, hiába harcsa vagy domolykó, ahogy megfogod őket az egyik vízen, úgy nem fogod meg a másikon.

Mert kiváló emberektől tanulhattam az egyes módszereket.

Mert a fiam pergetőhorgász, és én is az vagyok.

Mert …

De félre a szentimentalizmussal még mielőtt elkezdek világbékézni és nézzük, mi előzte meg azt, hogy a teljesen szétázott forgalmit hajszárítóval kellett restaurálnom.

Hogy is volt?

Először egy szélcsendes estén kergettük a süllőket. Meg is lettek, de nagyon nehezen. Nem volt nyomuk ott, ahol lenniük kellett volna! 🙂 De végül Gyuri ütött egy kapitális gyönyörű nyolcpluszost. Egy ilyen csodálatos hal fárasztása akkor is hatalmas élmény, ha nem az én horgomon van. Levivel együtt a fárasztás minden percét ugyanúgy élveztük mint Gyuri. Nem lehet betelni ezekkel a hatalmas balatoni matuzsálemekkel!

Természetesen ahogy jött, úgy ment.

Ahol egy van, ott több is van. De itt nem volt. Nemsokára azt is megértettük, hogy miért nincsenek ott.

Levi wobblerét vitte valami. Ütött mint bajnok, elindult, majd lefeküdt. Harcsa! Igen, de nem kicsi! Ekkora hal még sosem volt Levkó horgán, a felszerelés sem ehhez volt hangolva. Derekasan küzdött a bajszossal a kisember, próbálta felerőltetni. Húsz perc után szólt először, hogy nem bírja tovább. -Most mutasd meg, hogy milyen fából faragtak! És megmutatta. Derekasan harcolt tovább, míg végül a harcsa egy akadóban szakította a fonottat. Levi leült, annyira elfáradt, hogy utána már nem is vett botot a kezébe. Másnap pedig jött az izomláz! 🙂

Nem tudjuk meg soha, hogy mekkora volt a hari, de nagy. Nem csoda, hogy csak a nyolcas süllő mert a közelében maradni, a többiek eliszkoltak.

Ezután egy ideig nem tudtunk kimenni, az időjárás már azelőtt megölte a csónakos bulit, hogy elkezdődhetett volna. Ezért bevállaltuk az első megfelelő (elviselhető hullámok) alkalmat. Hogy legyen energiánk az előttünk álló feladathoz, Gyuri összedobott egy kis füstölt busa tálat. Azt kell mondjam, a busa ebben a formájában vetekszik a süllővel! 🙂

Indulás előtt még szokás szerint sztorizgattunk kicsit és Gyuri megmutatta az új botját.

Szép-szép, de gyárihibás, el van cseszve rajta a gyűrűsor. Ja, hogy ezt megvuduzták és gyárilag ilyen, mert így jobban bírja a terhelést! Ilyet se láttam még! 🙂

Miután megbeszéltük a tudomány és technika legújabb vívmányait csak kifutottunk a vízre. A kisebb süllők és kövesek jöttek is szépen, de annyira hullámzott, hogy nagyrészt csak pocsék képeket tudtam csinálni.

Szép komótosan emelgettük a csalikat mikor Levi kezéből expresszvonat sebességgel akarta kitépni valami a botot. Majd következett egy szintén feledhetetlen fárasztás.

Méltó ellenfelek küzdenek egymással.

De ki van a másik oldalon?

Először akkor láttuk meg, amikor a csónak alatt átúszva a másik oldalon kiugrott a vízből.

Egy egészséges 15-ös busa.

Ezután az eső is rákezdett, úgyhogy itt végleg feladtam a kisebb nemesek, kövesek fényképezését, mert egyre pocsékabb képek születtek.

Még benézett egy vérkeszeg, majd kezdődött a bevezetőben leírt sóstói vízi kalandpark hullámvasút része.

Reményeim szerint legközelebb békésebb vizekre evezünk. De ha nem, hát nem, dacolunk tovább az elemekkel. Mert minden pergetőhorgász bolond.

Görbüljön!

go.fishing

 

Reklámok

2 thoughts on “Holnaptól bojlizunk

    Dósa Istvánné said:
    2017-10-02 - 10:39

    Ugye sejted miként ment fel a vérnyomásom :), viszont egyetlen-egy mondat megoldotta, hogy nem kell
    gyógyszer :)).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s