Kesztyűs kézzel

Posted on

Ahogy beleöregszünk az évbe az őszutón előbb-utóbb eljönnek azok a november esti horgászatok, amikor már foga kezd lenni az időnek. Persze ahogy mindannyian tudjuk horgászatra kétféle idő létezik: a kiváló és a megfelelő. A novemberi csípős estéken nincs mit tenni elő kell venni a szekrény mélyéről a síkesztyűt, és ebben az időszakban elmondhatjuk, hogy valóban kesztyűs kézzel bánunk játszótársainkkal! 🙂

Nagyon vártam a novembert, mert a megelőző évben a legjobb süllős időszakomnak bizonyult. Végül annyira maga alá temettek az év végi projektek, hogy alig jutottam le a Dunára. Persze ez is relatív, életemben ez volt a második legaktívabb novemberem a Dunán, tekintve, hogy ’15-ben horgásztam ott először! 🙂 Szerencsére így sem maradtam hal nélkül.

Nem az a csúnya nagy! 🙂

Itt már foga volt az időnek:

Decemberben még kétszer jutottam le a Dunára, azzal a nem titkolt hátsó szándékkal, hogy az ünnepi asztalra süllő kerüljön. Nem került! 🙂

És meg is érkeztünk ebbe az évbe, amikor januárban egy nagyon régi vágyam vált valóra. Lékhorgásztam. Mint tudjátok én felnőtt fejjel kezdtem el horgászni, de már gyerekkoromban is lenyűgözve néztem azokat a filmeket a tévében, ahol lékhorgásztak. Van ebben valami misztikum, valami megfoghatatlanul vad, de ugyanakkor romantikus fíling és ráadásul számomra teljesen elérhetetlennek tűnt.

Viszont az idei kemény télen a tavak jege szépen hízott, elérte a 30 cm-t is, így eljött a mostvagysoha érzés, és január közepén Levivel a Búbánatvölgyben a Kerek-tó jégpáncélján találtuk magunkat. Mit is mondhatnék. Közel sem sikerült olyan romantikusra, mint terveztem. Nem volt lékfúrónk, egy kis fejszét vittem magammal, hogy jó lesz majd azzal léket vágni. Nem lett jó. Csépeltem én derekasan a jeget, pattogtak is az arcomba rendesen a jégforgácsok, és szépen alakult a 30 cm mély kráter. Viszont ahogy 1 cm-en átlyukasztottam alul, rögtön megtelt vízzel, utána már a jeges víz is fröcskölt az arcomba. Nem így terveztem, de sűrű anyázások közepette valahogy vágtam két léket, az egyiket Levinek a másikat magamnak.

Nem húzom tovább, nem fogtunk egy halat sem, ami nem csoda, szerintem ahogy püföltem a jeget minden hal a tó másik felébe menekült. Sokáig nem is maradtunk, mert délután mentünk a Balatonra korizni a család másik részével.

Célszerszám:

Január végén szintén sikerült összehozni egy lékhorgászatot, ezúttal a Balatonon. Nem is tudom, erről mit mondjak. Lenyűgöző volt. Hihetetlen élmény, hogy át lehet sétálni a Balaton egyik oldaláról a másikra. Hihetetlen élmény, ahogy az embertől 10 méterre durran egy rianás. Hihetetlenek a méretek. Hihetetlen az egész.

Öreg balatoni ismerőseim azt mondták, hogy emberemlékezet óta nem volt ilyen.

Halat persze itt sem fogtunk, de nem számít.

Szán és fakutya helyett:

A cájg:

Ezentúl lékhorgászni, ha lehetővé teszik a körülmények akkor bárhova bármikor kérdés nélkül. Persze kesztyűs kézzel …

Görbüljön!

go.fishing

2 gondolat “Kesztyűs kézzel” bejegyzéshez

    Levi said:
    2017-04-01 - 13:57

    Remélem idén is sok szép halat fogunk 🙂

      ridgeback75 said:
      2017-04-02 - 17:18

      Én is remélem, lassan indul a szezon! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s