3

Az előbb picsogott a mobilomon a wordpress, hogy ma három éve indult a blog. Ha már ilyen jó fej az öntudatra ébredt skynet és figyelmeztet erre a pirosbetűs ünnepre, akkor az a minimum, hogy ma szép süllőkről és kövesekről írok Nektek! 🙂

Az időpont 2016 október, a helyszín Tokaj, ami a tavalyi évben a második horgászotthonunkká vált! 🙂 Titkon nagyon bíztam abban, hogy esetleg meg tudjuk ismételni a pár héttel korábbi fantasztikus csukázást.  Az időjárás most nem fogadott minket úgy a kegyeibe, mint legutóbb, barátságtalan hideg esős időre érkeztünk, ami azután egész nap ki is tartott, de természetesen ez nem szegte kedvünket. A kérdés inkább az volt, hogy ez milyen hatással van vízben élő barátaink étvágyára.

Jó idő nem, jó kedv viszont volt! 🙂

Gábor a szokásos közvetlenségével fogadott minket, és a gyors bepakolás után már motoroztunk is felfelé a Bodrogon csukák után kutatva. Sajnos a csíkosok egyáltalán nem voltak étvágyuknál, nagyjából két órán keresztül eredménytelenül szórtuk a jobbnál jobb pályákat. Ekkor jutott eszembe, hogy a csukás dobozom alján lapul egy Ottó Bácsi féle fehér piros pöttyös Kele. Csukára eredményesebbnek gondolom ugyan a Lutrát, de aznap azt nem rágták a krokik. Se a spinnerbaitet, se a gumit, se semmit. Szóval kapocsba akasztottam a Kelét és mondtam Levinek és Gábornak, hogy ez meghozza a halat. És meghozta! 🙂 Első dobás, pár tekerés, megállítás és már ütötte is a csuka. Ráadásul nagyon jó hal, vehemensen védekezett. Mondjuk a fárasztás során egyre gyanúsabb lett, hogy ennek a csukának bizony bajsza van! 🙂 Szép türelmesen méterről méterre lopva a távot egyre közelebb hoztam. Már közvetlenül a csónak alatt volt, de nem akart feljönni a felszínre, elkezdtem felhúzni, és kipattant a szájából a Kele, vékonyan akadhatott. Fuck. Nem esett jól, de mivel van már a kezemben pár szebb hal, azért annyira nem viselt meg, mint akár még két évvel ezelőtt is. De nézzétek meg a fárasztás végét Levi videóján:

Mivel a csukákat aznap nem találtuk és kezdtünk beleöregedni a napba hal nélkül, jött a B terv. Bár minden halra szívesen pergetek, de nekünk dunai pergetőknek négyféle hal dobogtatja meg igazán a szívünket:

1. Foga van és tüskés a háta
2. Csíkos-pöttyös és krokodilra hasonlít
3. Bajszos és nagyra nő
4. Megabalin

Mivel a csukák nem ettek, a harcsákra és balinokra pedig szerencsés esetben is csak vendéghalként számítottunk aznap, így maradtak a tüskéshátúak, mind nemes, mind köves kivitelben. Gábor javaslatára így átmotoroztunk a Tiszára. És Gábor itt megmutatta, hogy ez a finom gumis és DS horgászat mennyire a kisujjában van. Folyamatosan emelgette ki a kisnemeseket és köveseket egymás után. Persze egy kicsit azért Levi is összehalazta a kezét! 🙂

 

Süsü friss zöldségkörettel! 🙂

Időközben én csak rontott kapásokig jutottam. Be kellett látnom, hogy bőven van még mit tanulnom az ilyen finom pecáról, amikor ennyire finnyásan esznek a süsük. De végül engem is megszánt egy köves, ő volt az egyetlen hal aznap, aki torokra vette a csalit, ő tényleg enni akart. Ezt a kapást még én sem tudtam elrontani! 🙂

Természetesen a többi sorstársához hasonlóan ő is ment vissza a vízbe. Reméljük idén visszafogjuk őket a nagyszülőkkel együtt! 🙂

Görbüljön!

go.fishing