Csukák nyomában

Posted on

Április 1. Bolondok napja, de az én horgásznaptáramban piros betűs ünnep. Szabadul a csuka. A márciusi kényszerpihenő után Levivel teljes gőzzel a csukák nyomába eredtünk a Dunán. Persze kifejezetten csak csukás pályákat kerestünk, holtágakat, öblöket vallattunk, hogy a még mindig tilalom alatt lévő balinokat, süllőket elkerüljük. Amennyire lehet.

A tilalom utáni első napon egy gyönyörű Duna holtágra esett a választásunk, a neszmélyi holtágra.

A reggeli fényváltás már a holtág egyik akadósorán talált minket, ahol nagyjából öt perc után Levi kiabált is, hogy hala van. Ez ám a jó kezdés! 🙂

Mikor odaértem a fiatalemberhez, akkor láttam, hogy a drótelőkén felkínált spinnerbaitet egy tilalmas jószág, egy gyönyörű balin verte le. Fene se gondolta, hogy rágni fogja a csukás csalikombót. Természetesen nagyon finoman bántunk vele, gyors fotózás után úszhatott is tovább, remélem, hogy túlzottan nem zavartuk meg az ívásban. No nem mintha ívási időszakon kívül más elbánásban részesült volna.

Csukás csalira - balin
Csukás csalira – balin

Az akadósor több halat nem adott, úgyhogy szépen elkezdtük bebarangolni a holtágat. Olyan részekre jutottunk el, ahol korábban még én sem jártam, egyre jobb helyeket fedeztünk fel, de egyelőre a lehetőséget nem sikerült halra váltanunk. Halak helyet viszont belefutottunk pár kormoránba. Azokon a Duna szakaszokon ahol én horgászom, szerencsére nem túl gyakori vendég, viszont itt láttunk párat ebből a gyönyörű, de nagyon kártékony madárból.

Ahogy öregedtünk bele a délelőttbe elérkeztünk egy olyan részhez, ahol a víz alatt egy nagyon ígéretes akadó bújt meg. A spinnerbait egyik nagy előnye, hogy az ilyen helyeken ahol más csalikkal elakadnék, simán áthúzom. Talán harmadszor simogattam végig az akadót a spinnerbaittel, mikor közvetlenül a vízfelszín alatt megjelent egy brutális árnyék és elemi erővel leverte. Azt, hogy ilyenkor milyen adrenalin löketet kap az egyszeri horgász csak az tudja, aki már átélt hasonlót, felemelő érzés! Viszonylag hamar a vízfelszínre tudtam hozni ellenfelemet, egy méter körüli, iszonyúan kövér csuka! Biztos, hogy életem legnagyobb hala! De persze április elsején, hogy is alakulhatott volna másképp a küzdelmünk, minthogy kipattant a szájából a spinnerbait. Azt a kiüresedést, ami egy másodperc alatt elöntött nehéz szavakba foglalni. Mondjuk nekem sikerült. Elég cifrákba. Levi, aki már átélt hasonlót, ráadásul egy sokkal hosszabb fárasztás végén, abszolút átérezte a helyzetemet, folyamatosan vigasztalt. De én csak álltam a parton és folyamatosan dobáltam az akadót. Újra és újra. Hátha. De nem.

Aznap már csak egy kagylót sikerült partra segítenem, mert 11 körül el kellett indulnunk haza, de tudtam, ide még visszajövök áprilisban.

A következő két csukázás közül az egyiket szintén a neszmélyi holtágban, a másikat pedig a pilismaróti öbölben ejtettük meg. Gyönyörű részeken jártunk ismét, de sajnos betliztünk mindkétszer.

Az erős kezdést követő hetekben egész egyszerűen nem találtuk meg a csukákat. Sehol. Pedig sokat mentünk utánuk. Közben pedig tavakról jöttek a szebbnél-szebb csukákról a fotók. Viszont elhatároztam, hogy idén nem megyek tóra. Maximum a gyerekekkel, vagy barátokkal szervezett közös pecára, de ebben az évben a halaimat vadvizeken szeretném lefotózni! 🙂 Április huszadika körül azonban már kezdtem meginogni, ahogy láttam a tavi 10+-os csukákat, mi pedig bottal ütöttük a nyomukat. Kezdett nagyon csábítani a sötét oldal! 🙂 Ráadásul LP tetézte ezt azzal, hogy ő az RSD-n fogott egy nagyon szép ifjoncot.

Néha úgy éreztem, hogy az idéncsakvadvízenhorgászok elhatározásom elég hamar kútba esik, de ilyenkor mindig lenyúltam lelkem legmélyébe, és megérintettem a bennem lakozó Chuck Norrist, aki rögtön elkezdte a mantrát: – Nem megyünk tóra csukázni, mmmm! Nem megyünk tóra csukázni, mmm!

Nem akarlak tovább húzni titeket, csak meglett az áprilisi csuka. Nem volt sem olyan hosszú, sem olyan kövér, mint a társa, aki április bolondját csinált belőlem, de a 75 centiméterével gyönyörű trófea lett! 🙂

Holnap szabadul a balin-süllő-sügér hármas, úgyhogy most ezerrel a nyomukba eredünk, de ha minden jól megy fogtok még itt csukákról olvasni! 🙂

Görbüljön!

go.fishing

6 gondolat “Csukák nyomában” bejegyzéshez

    Levi said:
    2016-04-29 - 13:01

    Jó kis pecák voltak

      ridgeback75 said:
      2016-04-29 - 14:47

      Azért a neszmélyi méteresért még visszamegyünk! 🙂

    Levi said:
    2016-04-29 - 17:35

    jó remélem meg is fogjuk 😀

    Csaba said:
    2016-05-08 - 09:57

    A tuskósorról eltűntek a csukák mióta szemben megnyitották a kövezést. nagy víznél erős sodrás alakul ki, kis víznél meg nem tartja meg a halat. Gratula a cikkhez, jók a kormorános fotók. Egy apróság. Nem holtág…mellékág..

      ridgeback75 said:
      2016-05-08 - 17:18

      Szia Csaba!
      Köszönöm a gratulációt és a pontosítást is. Nem annyira ismerem még a neszmélyi részt, de elképesztően szép mellékág.
      A kormorán fotókkal mákom volt, mert éppen vittem a tükörreflexest egy 70-300-as zoom obival, pedig ritkán szokott nálam lenni peca közben.
      Görbüljön! 🙂

    Maróti Zoltán said:
    2020-10-16 - 12:52

    Sziasztok,

    A neszmélyi-holtág milyen vízállásig járható gyalog? Elég hosszú a holtág, melyik részen lehet lemenni a partra?

    Köszönöm!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s