Streetfishing deluxe

Kétségtelen, hogy számomra a horgászat egyik legnagyobb varázsa a civilizációmentességben rejlik, mikor igazán megérint a természet. Nem sok csodálatosabb dolog van a dunai, tiszai éjszakáknál a kaffanó süllőkkel, spriccelő balinokkal, buffanó harcsákkal … és a madárfüttyös hajnallal. De vitathatatlan az is, hogy a városi pecáknak is megvan a maga varázsa, de legalábbis az időigénye szolidabb ennek az újkori horgászstílusnak.

Régóta kacérkodtam a klasszikus városi pecával, míg tavaly úgy alakult, hogy a körülmények streetfishing-ért kiáltottak! 🙂 Levkó elkezdett gimnáziumi előkészítőbe járni, ami szombat délelőttönként volt. Én vittem fel Budapestre kocsival, illetve fuvaroztam haza is. A kettő között nettó 3 órát kellett kitöltenem minden szombaton, adta magát a Duna fővárosi szakaszának vallatása. Levivel meg is beszéltük, hogy én délelőtt nekiállok felderíteni a terepet, és ha végez ketten folytatjuk tovább. Első körben a Margit híd környékét kezdtem feltérképezni.

Budapest belvárosa gyönyörű, legalábbis a nagytotál, mert ha a lába elé néz az ember, akkor már közel sem olyan rózsás a helyzet. Rengeteg szemét, törött üvegek, eldobált injekciós tűk … Ráadásul a budai hídfő közelében elképesztően szimpatikus lettem egy helyi lakosnak, aki már nem volt szomjas. Folyamatosan mekengett, szegénykém biztos értette, hogy mit mond, de nálam éppen nem volt klingon-magyar szótár, ráadásul ezt a dialektust még azzal sem tudtam volna visszafejteni. Így hát Levkónak annyit tudtam mondani, hogy délután nézzük meg az Erzsébet és Petőfi híd közötti szakaszt.

A nagytotál itt is rendben van.

Nem akarom részletezni, de ez a szakasz is hasonló képet mutatott, mint a délelőtti. Csalódás volt a budapesti streetfishing, amit nagyon sajnálok, mert ígéretes pályákat találtunk, biztos vagyok benne, hogy lehet itt szépen halat fogni.

A fentiek után a budapesti peca lekerült a térképről, viszont akárhányszor átmentem Esztergomon, és megláttam a Kis-Dunát mindig ott motoszkált bennem, hogy ez jó streetfishing pálya lehet. A gondolatcsíra egy jó ideje megvolt, viszont januárig nem tudott szárba szökkenni.

A nagytotál …

… itt is nagyon rendben van! 🙂

A január viszont elég érdekesen alakult horgász szempontból. Az új vízkezelők miatti mizéria miatt egy ideig nem lehetett horgászni. Mire lehetett, addigra jött egy árhullám felmelegedéssel, az élő folyó bezavarosodott, keresztülhúzva a januári süllős reményeimet. Mikor próbáljak rá az esztergomi Kis-Dunára, ha nem most?!

Az elhatározást tett követte, január közepén egy hajnal a vízparton ért, és ekkor kiderült, hogy itt a részletek is rendben vannak, nagyon is! 🙂 Természetesen ide nem az élő Dunán használt pergető felszerelésemet, hanem az UL cumót vittem, vélhetően egy ekkora vízben azért nem hemzsegnek a kapitális halak. Ha azok nem is, de szemmel láthatóan nagyon élt a víz, forrt a felszíni szedésektől, domolykóra tippeltem, és elkezdtem becserkészni őket. Nem domolykók voltak.

Tavaly az évnyitó halam egy pergetve fogott paduc volt a Dunán. Idén sem történt ez másképp, azt sem bánnám, ha ebből hagyomány teremtődne! 🙂

Az első még sötétben jött.

Az első paduc után jött még kettő, majd egy kis csuka, de előke hiányában ő meglépett.

Dübörög …

… a paducbiznic! 🙂

A jól sikerült első alkalom után biztos voltam benne, hogy lesz még második alkalom is. Elszoktam már az ultralight pecától, de jó volt újra ezt a finom pálcát kézben tartani, nagy élmény vele fárasztani a halakat. Ráadásul ez a víz még rengeteg felfedefeznivalót tartogat …

Mivel a nagy Dunán nem javult a helyzet, a második alkalom hamarosan eljött, már nagyon vártam. Ismét nem csalódtam, megint nagyon élt a víz, és most már puha szájú halakra számítottam, ezért szakáll nélküli horgokra cseréltem a spinmad-ek eredeti hármashorgait.

Bemelegítésnek kisebb paducok …

… főfogásnak pedig szilvaorrúak jöttek.

Eddig még …

… nem fogtam ekkora szilvaorrúakat.

Az első pergetve fogott szilvaorrúm! 🙂

A paducok és a gyönyörű szilvák után belefutottam a csukákba. Nem voltak nagyok, de ahhoz pont elégnek bizonyultak, hogy ötször tépjenek meg (0,06 nano). Öt elvesztett spinmad-el és öt elment csukával később úgy döntöttem, hogy ez a nap így kerek, de jövök még ide. Harapásálló előkével! 🙂

Görbüljön!

go.fishing