Fogatlan süllő, az isteni
A mai posztban ismét teszünk egy kis kitérőt a gasztronómia területére, úgyhogy jöjjön egy jó kis fine dining bőségszaru recept.
Főszerepben a süllő, egész pontosan a kősüllő, aki ugye nem fogas, hanem fogatlan. A recept szempontjából egyébként lényegtelen, hogy fogas, vagy fogatlan, a lényeg, hogy süllő, ami ugye garancia fenséges ízekre, elrontani sem lehet. A tavalyi évben novemberig egyetlen halat sem vittünk haza, de ha már Miki segítségével beleszaladtunk a köves invázióba, úgy döntöttünk, hogy kövesből hazavisszük a kvótát (süllőből nem, ők mind továbbúsztak), hiszen fejedelmi étel.

Korábban nem, hogy nem készítettem, de nem is ettem kősüllőt, viszont mindenki azt mondta, hogy a húsa egyenértékű a süllőével, úgyhogy ebből indultam ki. Nem volt konkrét terv a fejemben az elkészítésre vonatkozóan, de tudtam, ha süllő, akkor a citrom, fokhagyma, só, bors és kakukkfű ütős kombó + még megnézzük mi van itthon.

Miután megvoltak a hozzávalók, előkészítettem a halakat. Nagyjából 4-5 cm távolságban elég mélyen beirdaltam, majd kívül belül sóztam, borsoztam őket, és nagyjából egy órára félreraktam.

Amíg a halacskák szépen szívták magukba a sóból és borsból az aromákat, addig kivajaztam egy tepsit, elkészítettem a fűszervajat, felaprítottam a krumplit és egy kicsit előfőztem. Mivel egy pöttyet kevésnek éreztem a krumplit, de nem volt több otthon, ezért még aprítottam mellé egy kis batátát (édesburgonya). Ez már a negyedik szezon volt, hogy a kertben termesztem a batátát, és idén is nagyon szépen termett, pár nappal korábban szedtem fel a gumókat. A fűszervajat szokás szerint nem gondoltam túl, 200 g teavajhoz fokhagymanyomón keresztül toltam 7-8 gerezd fokhagymát, illetve aprítottam hozzá egy adag petrezselyemzöldet, amit még a konyhakertből szedtem, és lefagyasztottam. A fűszervajnál a lényeg, hogy szép egyenletesen el kell keverni.
Mire kivajaztam a tepsit és mindennel elkészültem, el is telt egy óra és kezelésbe vettem a halakat. Szépen egyenletesen bekentem őket kívül-belül fűszervajjal, és mindegyikbe tettem egy-két citromkarikát (szintén saját termés 🙂 ), majd befektettem őket a tepsibe. Ezután egy citrom levét még rájuk csorgattam és megszórtam az egészet kakukkfűvel, illetve ment mellé a krumpli/batáta.

Ezután ment be az egész a 200 Cfokos előmelegített sütőbe, és fóliával letakartam. Nagyjából 25-30 perc múlva levettem a fóliát, és még 10 percig sütöttem tovább, mire elkészült.

Isteni finom lett, ami süllő esetében egyáltalán nem csoda. Pár falatot még Dórika is evett belőle, pedig ő semmilyen halat nem eszik meg. A négy halacskával mind a négyen jól laktunk, úgyhogy kősüllő esetén az adagot úgy lehet számolni, hogy egy hal/egy ember.
A következő halétel elkészítéséről (ami nem tudom mikor lesz 🙂 ) megpróbálok forgatni egy timelapse videót, úgy csak szemléletesebb mint képekkel! 🙂
Görbüljön!
go.fishing
2016-01-24 - 07:07
Na ugye-ugye? 🙂
2016-01-24 - 08:17
Nagyon jól tettük, hogy hallgattunk rád Miki, fejedelmi fogás volt! 🙂 Legközelebb majd kérek tőled egy autentikus tiszaburai receptet is! 🙂
2016-01-25 - 17:37
A kősüllő tényleg egy finom kaja
2016-01-25 - 20:15
Bizony az. Legközelebb te sütöd! 😉
2016-03-08 - 14:23
Jól néz ki, valami mártás nem fért volna el mellette? Mennyire volt szálkás?
2016-03-08 - 19:17
Lehet, hogy elfért volna mellette valamilyen mártás, de fenséges volt így is, egyáltalán nem volt száraz a hús. Volt benne valamennyi szálka, de a nagy része a gerinc + bordák, amiről simán lejött a hús. Kis szálka is volt valamennyi, de elhanyagolható. Kaptam a drágámtól egy nagyon korrekt filéző kést Karácsonyra, úgyhogy legközelebb ennyi sem lesz benne! 🙂
2016-03-08 - 20:29
Na akkor ezt tuti kipróbálom. Majd szólj, ha kész 😉
2016-03-08 - 21:07
Mindenképpen! 🙂
2016-03-09 - 13:20
Tényleg finom volt de azért tényleg legközelebb mártást is csinálhatnánk
2016-03-09 - 19:14
Már alig várom, hogy csinálj! 😉
2016-03-09 - 20:31
Ha Levkó megcsinálja a süllővacsorát, ígérem én írok róla posztot 😉
2016-03-12 - 11:36
következőt én csinálom 😀