Kövest köves követ

4:00. Csörömpöl a mobil. Atyaég, hogy én mennyire utálok korán kelni! Mindig is utáltam, középsuli 3-4-ben volt is probléma a sok igazolatlan órából. De ez most más, pecázni megyünk. Levi persze rögtön kipattan mellőlem. Hiába, izgatott, tudja hová megyünk! Ilyenkor együtt alszunk Levkó szobájában, hogy a család másik részét ne zavarjuk fel. Szerencsére nagy ágyat kapott a srác, pár év és kelleni fog a hely! 🙂

A kocsiban azért Levi megszótlanodik, csak két óra az út Kisköréig, hagy pihenjen. Vezetés közben végig azon kattogok, amiket Miki mondott az előző egy-két hétben. Nagyon megy a köves, sokszor ötvenet is megfog egyedül pár óra alatt. Szeretném hinni, hogy igaz, hogy van ilyen, de óvatos vagyok, Levinek is mondom, ha egy két-kövest fogunk, akkor jó napunk lesz. De jó is lenne, sosem fogtunk még kövest.

6 előtt pár perccel már a Fahalacska előtt várunk, 6-kor nyit. A szokásos barátságos kiszolgálás után kezünkben a területi engedélyekkel és pár zacskó új gumihallal irány a Tisza. Miki hív, még pár perc amíg ideér a csónakkal, addig körülnézünk. Nem mi vagyunk az elsők, de még nincs tömeg a pályán.

Már nem üres a pálya …

Jó is, hogy van pár percünk, gyorsan összerakjuk a botokat. UL pálcákat hoztunk, és tanulva a legutóbbi bohóckodásomból a 0,14-es fonottal, azt is finomítottuk 0,08-ra. Megjön Miki, nagy az öröm, hogy újra látjuk, de majd később örülünk egymásnak, pattanunk be a csónakba, hogy el tudjuk foglalni a második legjobb helyet a pályán. Jól is tesszük, mert pár perc múlva újabb csónakok kötnek le mögöttünk. Hamar elfogynak a jó helyek …

Lekötés után Miki tart egy pár perces eligazítást, hogy mit, hogy érdemes, majd lendülnek is a pálcák. Nem telik el öt perc, megvan az első köves! Levi üti. Nem csodálkozom, ügyes pecás lett a kissrác. Büszke vagyok, na! 🙂

Az első tüskéshátú …

… és a második.

Levinek beindult az üzlet, ahogy Mikinek is, egymás után emelik ki a köveseket. Nekem nem megy. Miki és Levi folyással szemben húzzák a gumit, ahogy én is szoktam leginkább a Dunán. Én olyan pozícióban állok, hogy az ellenkező irányba tudok dobni, a folyással együtt húzom a gumit. Így nem nagyon szoktam, nem is megy! 🙂 Miki is észreveszi a bénázásomat, elmondja, hogy kellene. Ja! Most már megy, meg is jön az első köves! 🙂

Az első! 🙂

És innentől tényleg meseszerű a nap, elképesztő módon lájkoltak minden csalit a kövesek, alig győztük kapkodni őket.

Nem volt ritka, hogy mindhárman egyszerre fogtunk.

Egyáltalán nem volt ritka! 🙂

Mit is mondhatnék. Nagyon kellett koncentrálni a pecára, még enni sem nagyon volt időnk az első hullámban! 🙂 Talán csak annyi időre néztünk fel, amíg elsuhant mellettünk egy-egy hód! 🙂

Nem is tudom meddig, talán 10-11 óra magasságáig tartott ez az őrül habzsolás, utána megcsendesedtek a kövesek. Mondjuk ez azért relatív, bár minden horgásznapom olyan csendes lenne, mint a nap második fele! Mert persze akkor is fogtunk szépen! 🙂

Ilyesmi volt …

… az átlagméret.

Persze azért …

… beesett …

… jónéhány …

… nagyobbacska …

… is! 🙂

Tudtuk, hogy a pályán hemzsegnek a kövesek, de azért más csibészek is előfordulnak errefelé. Természetesen az első kisnemest is Levi ütötte. Hiába a szék kötelez! 🙂

A szék kötelez! 🙂

Levkó első …

süsüje.

A süllőfogásba Miki is becsatlakozott, fogott gyorsan négyet! 🙂 Nem voltak nagyok, épphogy nagyobbak voltak a legnagyobb köveseknél, talán 1,1 kg volt a legnagyobb, de akkor is, el nem tudom mondani mekkora zsuga volt ez a nap! Ja, és még nem volt vége.

Szokás szerint elkezdték mondani a magukét a hangok a fejemben, így csaliméretet váltottam. A fiúk maradtak a 6-7 cm-es gumikon én rádupláztam. Úgy voltam vele, hogy kell itt lennie nagy halnak is. Nos a próbálkozásom nem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket. Amíg Miki és Levi tovább fogták a köveseket én nem. Konkrétan semmit nem fogtam, de azért kitartottam. Egészen addig, amíg egy brutál rávágást nem éreztem, már az ul-hez képest brutált. Pechemre egy csuka volt az elkövető, vitte is a gumit.

Közben Levi a sok köves mellett akasztott egy szépségdíjas versenyzőt is.

A szépségdíjas bucó! 🙂

Ez volt (fél éven belül) a harmadik tiszai horgászatom, és elmondhatom, hogy ez megint teljesen más volt, mint az előző kettő. Három peca, három különböző arca a Tiszának, alig várom, hogy megismerjük a negyediket.

Summázva a napot, nem tudom mennyi kövest fogtunk, ha azt mondom, hogy 100-at, akkor a nagyságrend biztosan jó, mert olyan 80-ig számoltuk, utána elvesztettük a fonalat. Ezenkívül beesett 5 vagy 6 süllő és egy bucó. Egy intenzíven telepített tavon nem lehet ennyi halat fogni ennyi idő alatt. Persze azt, hogy ennyi halat fogtunk, Mikinek köszönhetjük. Ő mondta a helyet, a módszert, nélüle a közelébe nem értünk volna ennek a számnak. Köszönjük!

Görbüljön!

go.fishing