A balin éve

Most kaptam egy éves riportot a wordpresstől a blog 2015 évi teljesítményéről, egész meghatódtam a bevezetőtől. Röviden arról szól, hogy 2015-ben több, mint 29 000 alkalommal néztétek meg a blogot, ami a fenti hasonlatban 11 teltházas koncertet jelent a  Sydney Operaházban. A dolog szépséghibája, hogy a 29 000 megtekintést nem 29 000 látogató generálta, hanem a harmada, de így is nagyon meghatott a szám …

Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a blogot, és külön köszönet a a fő lájkolómnak, Pasónak valamint a két élkommentelőmnek, Levkónak és Levipapának! 🙂

Egy érdekes adat arról, hogy mi érdekelt Titeket 2015-ben leginkább:

Sorrendben a Szigetköz, a Tisza és a Bia Carp Lake. Ha Isten is úgy akarja mindhárom helyet meglátogatjuk 2016-ban is! 🙂

És, hogy honnan olvassátok a blogot? 40 országból! 🙂

A száraz statisztikák után egy kis összefoglaló, hogy én hogyan láttam a 2015-ös horgászévet. Nagyon-nagyon sokat tanultunk idén a pergetésről. Ez az első év, hogy a legtöbb horgászatunkat már nem telepített tavakon, hanem vadvizeken ejtettük meg. És csodálatos vizeken. A Dunán (több szakaszán is, a Szigetköztől a budapesti streetfishing-ig), a Tiszán,  a Tisza-tavon, sőt még a Körösre is kikacsintottunk.

Megismerkedtünk új elhivatott horgászkollegákkal, akik közül Ratkai Mikit ki kell emelnem. Nagyon sokat köszönhetünk neki, sok mindent tanultunk tőle, többek között azt, hogy tudunk sikeresen halat fogni a Tiszán, mi az a Júdás-hal, vagy mi köze a csukának az ételfestékhez. Ezeket még nem olvashattátok a blogon, de mindennek eljön az ideje! 🙂

Az, hogy idén a tavak helyett a vadvizeken kezdtünk inkább kalandozni azzal is járt, hogy a korábban tapasztalt halbőség bizony a kezdeti időkben erősen megcsappant, betli követett betlit. A kezdeti sikertelenség arra sarkallt minket, hogy tanuljunk, tanuljunk és tanuljunk. Megtanultunk csendben mozogni a parti kövezéseken, elkezdtük olvasni a vizet, olyan korábban számunkra semmit nem jelentő szavakat értelmeztünk, mint limány, langó, elvágó víz vagy morotva. Minél jobban kitanultuk ezt a világot, annál inkább magával ragadott és annál sikeresebbek lettünk. Észrevehetően megváltozott a hozzáállásunk, alázatosabbak lettünk, megváltozott a sikeresség mértékegysége is. Már nem a kilogrammokban és centiméterekben mérjük a sikereket, mint tavi horgász korunkban, hanem az egészségesen kifogott és visszaengedett halak számában. Persze a kapitális példányoknak ma is örülünk. És néha a halászlének is! 😉

És igen a halak. A horgászat egy csodálatos társasjáték, aminek egy különösen nehéz válfaja a vadvízi pergetés, de mint minden társasjátékhoz, ide is két fél kell. És ebben a játékban játszótársaink a halak, akik sok feledhetetlen percet okoztak nekünk az idei évben. Szerencsére sokan döntöttek úgy, hogy beszállnak a vadvízi pergetéseinkbe egy-egy kör erejéig: csapósügerek, jász- és vörösszárnyú keszegek, csukák, bucók, paducok, süllők, kősüllők, balinok és nem pergetve még néhány márna is. A harcsák viszont nem. Mondjuk célzottan csak kétszer próbáltunk pergetni rájuk, de nem jött össze. Majd jövőre! 🙂 Akik viszont meghatározták az évünket, ők a balinok voltak. Voltak időszakok, amikor szépen fogtuk a süllőt, vagy a csukát sőt egy horgászat alatt 100 db kősüllőt, de ezek mind pünkösdi királyságok voltak. A balin volt az, aki egész évben fel-felbukkant egy-egy fotó erejéig a kezünkben. És tette mindezt úgy, hogy célzottan sosem horgásztunk rá. Voltak köztük kicsik, sőt egészen kicsik, de voltak nagyok is, sőt egészen nagyok is! 🙂 Hogy a jövő évben mi lesz a meghatározó halunk, azt nem tudom, de az idei év egyértelműen a balin éve nekem.

És a végére egy rövid kis válogatás, mert szerencsére minden hónapban sikerül olyan halat fognunk, ami emlékezetes volt. Volt olyan hónap, amelyből nehéz volt kiválasztani, hogy melyik hal kerüljön ebbe a exclusive válogatásba ;), de végül az alábbi kis képes összefoglaló lett az, amivel szeretném megköszönni, hogy egész évben olvastatok!

Január (Huba első süllője, egyben első ragadozóhala)

 Február (Awarunára elcsábult dunai paduc)

Március ( Levi rekordlistás csukája – Almásfüzitő)

Április ( A csuka, akit másodjára sikerült megfognom. elsőre megtépett, de két óra múlva meglett, és visszahozta az első szereléket is! 🙂 )

Május ( Levi első pergetett dunai balinja )

Június ( Levi egy szebb csukája. Itt nem a hal emlékezetes, hanem maga a horgászat. Ez volt az az ominózus eset, amikor Matu bedobta a vízbe a kocsikulcsot! 🙂 )

Július (A biai pontycunami egyik szebb hala)

Augusztus (Az első dunai balinom)

Szeptember (Levkó egy szebb dunai balinja, egy elképesztően jó hangulatú pergetésen)

Október (Levkó első kősüllője a Tiszából)

November (Egy csodálatos dunai fogas)

December (Az évzáró halam)

Görbüljön!

go.fishing