Vaksötétben

Posted on Updated on

20150822_174452

Amióta írom ezt a blogot, most fordul elő először, hogy attól félek, nem fogom tudni leírni amit szeretnék Illetve nem úgy, hogy vissza tudjam adni azt, amiben részem volt. Talán nem is lehet.
Azt gondolom nem véletlen, hogy a legjobb írók, bloggerek humán pályáról jönnek, de ezt már cseszhetem, én mérnök lettem. Az egyszerű dolgokat bárki le tudja írni, még én is, a publikum megérti, mindenki hepi. Viszont van a történeteknek egy olyan vékony kis szelete, amit úgy szeretne visszaadni az ember, ahogy ő megélte, mert annyira jó volt. Ehhez kell az írói véna, nehéz úgy visszaadni érzelmeket, hangulatokat, hogy ne legyen túl modoros, túl giccses. Ha valaki ezt meg tudja tenni, akkor tálentum, tehetséggel áldott, vagy pestiesen szólva benne van az X faktor. Sok blogot olvasok, a legtöbb oldalon ez nem jön össze. Félek, nekem sem fog.

Az egész úgy kezdődött, hogy Tamás egy éjszakai csorgásos harcsapergetésre hívott a Tiszára. Persze mentem.

A célállomás Tiszabura volt, ahol találkoztunk vendéglátónkkal, Mikivel. Mikit a túra előtt személyesen nem ismertem, de milyen jó, hogy megismertem! 🙂

( Tiszaburáról annyit, hogy oda lemenni felér egy időutazással. Volt már ilyen érzésem máshol is, a legkedvesebb az volt, mikor Izvernán találkoztunk egy forrásnál egy 103 éves magyar nénivel, aki bocskorban ballagott a vízhez a kecskéit itatni. Nos, Tiszabura más értelemben volt időutazás. Mondjuk azt, hogy egy, a legkevésbé sem inspiráló, de nagyon erősen hátráltató környezetben boldogulnak Mikiék és nevelik a gyönyörű kislányukat. Ismerek pár embert, aki lemehetne oda pár hétre tanulni tőlük!)

De visszatérve a horgászatra, Mikiék nagyon kedvesen fogadtak minket, és rögtön meg is mutatta a pergetőtáskáját! 🙂

Miki pergetőtáskája! ;)
Miki pergetőtáskája! 😉

Vazz, fejlesztenem kell a gumi kollekciómat! 🙂

És, hogy került egyébként Miki a képbe? Hát úgy, hogy a csónakot tőle kaptuk kölcsön az éjszakai csorgáshoz. Mivel Tamásnak és nekem is már viszketett a tenyerünk, egy gyors sólyázás és bepakolás után, már húztuk is a a 4 lovas motor szarvát, folyásnak felfelé.

Volt csónak ...
Volt csónak …
.... nincs csónak.
…. nincs csónak.

Nem tudom, hogy hány kilométert mentünk folyásnak felfelé, talán 10-15-öt. Tetszett a dolog, de igazából nem adott semmivel többet, mint a Szigetköz, a Tisza-tó vagy a Duna. Bezzeg a visszaút, de erről nemsokára.

Még világosban Tamás próbálta vertikálisan kapásra bírni a harcsákat, én pedig pergettem egy kicsit, de ezt az etapot megúsztuk kapás nélkül.

Felfelé.
Felfelé.

Ahogy ment le a nap, Tamás szólt, hogy ideje összeállítani a technikát. A terv a következő volt, mert ezt eddig így szokták 🙂 : az éjszaka folyamán visszacsorgunk a kiindulási pontra, a villanymotort csak akkor használjuk, ha megforgat a folyó, egyébként csak csorgás. A parttal párhuzamosan 10-15 m-re fogunk csorogni, és Tamás a csónak oldalára applikál egy speckó zöld fénnyel világító fénycsövet, így a zöld fény derengésében éppen sejteni fogjuk a part szélét, mert ehhez a pergető technikához nagyon fontos, hogy a part szélétől pár cm-re kell csobbanjanak a műcsalik. A terv tök jó volt, ott borult, hogy a zöld neon meg sem mukkant. Elképesztő műszaki tudásunknak köszönhetően annyit tudtunk összehozni, hogy a  neoncsövet kivettük a külső zöld burokból, és ebbe beleszigszalagoztunk egy mini zseblámpát. Az így kapott csodálatos eszköz fényárama nagyjából 10 a mínuszkilincediken lumen volt. Magyarul lófaxt nem láttunk, nemhogy a part szélét.

Tamást ez nem annyira zavart, ő már rutinosnak számít ebben a technikában, de nekem ez volt az első, így nyilván nem bírtam a parttól pár cm-re csobbantani a műcsalijaimat! 🙂 De nem zavart túlzottan a dolog, mert ahogy elkezdtünk csorogni Tiszaroff felől, éreztem, hogy jó helyen vagyok. Éreztem ezt annak ellenére, hogy az első egy két km-en még Kisgrofóra horgásztunk, mert az bömbölt valamelyik rózsaszín házból. Mire viszont Kisgrofó elhallgatott, teljesen magával ragadott a hangulat. Full felhős volt az ég, se a csillagokat, se a holdat nem láttuk, és az a csend … Van amikor érzi az ember, hogy a helyén van. Én ott voltam. Írhatnék ilyeneket, hogy mesél a csend vagy a csend szinte üvölt az éjszakába. De nem írok, a szavakkal csak megölöm a lényeget, amit nem tudok visszaadni.

Úgyhogy ennyit a hangulatról, nézzük a halakat! 🙂 Tamás pontosan dobálta a partot, akasztott is négy balint, amiből kettő ugyan leakadt, de kettő egy pár fotó erejéig csónakba került.

20150822_223407

20150822_215900

20150822_223416

20150822_215919

Egész éjszaka csorogtunk, látszólag esetlegesen, de Tamás fejében egy pontosan felépített terv szerint. Vannak olyan hotspot-ok, ahová a ragadozók fogásának szempontjából kimagasló időpontokra érkeztünk (fényváltás, éjfél). Nem tudom, hogy mi a neve annak a helynek ahová hajnalban értünk, de sosem fogom elfelejteni. Forrt a víz a forgó harcsáktól, folyamatosan láttuk a víz felszínén a macskák farkait, elképesztő mennyiségű süllő rabolt a kövezések mellett, és a balinok is locsogtak. Ilyen halbőséget, soha sehol nem láttam.

Fél hét körül már kezdtünk elkészülni az erőnkkel (végigpergettük az egész éjszakát, úgy, hogy nagyon kellett koncentrálni, hogy a dobásaink, ne a parton, vagy a fák ágain kössenek ki), Tamás szólt, hogy induljunk el a kikötőbe, hogy 7-re ott legyünk. Letettünk mindketten a botokat, Tamás csalija még a vízbe lógott, és mikor odahúzott a motornak, egy éhes csuka leverte. Na, így kell csukát fogni! 🙂

20150823_061451Miki 7-kor mára kikötőben várt minket, és vitte a csónakot. Ezúton is köszönet érte.

Nem tudom, hogy a pergetőhorgászatnak van e csúcsa, de ha van, akkor számomra most ez az. Egy baj van ezzel. Attól félek, hogy mostantól minden horgásztó műanyag lesz, mindenhol ezt az érzést fogom keresni. Még szerencse, hogy a Duna lőtávolban van! 🙂

Miki, Tamás: köszönöm az élményt, szerintem jövök még ide! 🙂

Görbüljön!

go.fishing

11 gondolat “Vaksötétben” bejegyzéshez

    Ratkai Miklós said:
    2015-09-06 - 13:39

    Köszönöm Pisti! Remélem még sokszor találkozunk,és várom Levit is!

      ridgeback75 said:
      2015-09-06 - 14:01

      Rajtunk nem fog múlni. Megyünk, ahogy tudunk! 🙂
      Megírom majd a tegnapi közös kalandunkat is, de addig még lesz egy-két másik bejegyzés is.

    Levi said:
    2015-09-06 - 17:18

    Gratulálok a halakhoz

    Bogyó_bácsi said:
    2015-09-07 - 09:09

    Igazán nincs mit, én örülök, hogy együtt horgászhattunk… 😉

      ridgeback75 said:
      2015-09-07 - 09:11

      Ha előbb nem, akkor október közepén folyt.köv.
      Addig is kapitális harcsákat a Pón! 🙂

    LP said:
    2015-09-11 - 15:29

    Komoly túra, mennyire fárasztó egész éjszaka egy csónakban álldogálni?

      ridgeback75 said:
      2015-09-11 - 15:35

      Nem is annyira az álldogálás, hanem az a fárasztó, hogy nagyon pontosan kell a partot dobálnod. Viszont annyira élményteli volt, hogy az adrenalin miatt sokkal kevésbé fáradtam el, mint normál esetben kellett volna … Remélem egyszer együtt is kipróbáljuk! 😉

        LP said:
        2015-09-11 - 15:45

        úgy legyen, 90-es harcsára hajtok 😉

      ridgeback75 said:
      2015-09-11 - 15:51

      Ha vasárnap meglesz, vagy a 8-as márna, akkor azért szólj! 🙂

    […] héttel az éjszakai harcsapergetés után, ismét a Tiszán találtuk magunkat Tamással. Merőben más körülmények között, […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s