Foghegyről avagy a leakadt csukák napja

Na, ez a peca nem volt tervben. Délelőtt hazaértünk a pontyözönből, délután Pít kérdezte, hogy nem szaladunk e le másnap a Búbánat-völgybe pergetni egyet a gyerekekkel. Ööö … Mivel Dóri és Levi is hallotta, és kiderült, hogy Petke és Bala is jön, naná, hogy mentünk! 🙂

Mondjuk ezt (is) imádom a pergetésben. Ha szólnak, hogy menni kell, és legyen ez bárhová, bármilyen pergetés, maximum 10 perc kell, hogy elkészüljek. Pontyozáshoz elkészülni kicsit több kell! 🙂

A színek összhangban a bottal. Maga a STÍLUS! 🙂

Mivel tudtam, hogy Dorcos is jön pergetni, én nem vittem magammal botot. Dórikám szívében béke és szeretet lakik, nem szereti órákon keresztül pírszingelni a csukákat, úgyhogy legalább fél időben szabad lesz a botja. Legalábbis ezt gondoltam induláskor.

Dél körül megérkeztünk a tóra, az idő elég felemás volt, gatyarohasztó meleg és eső váltogatta egymást. Egy évvel ezelőtt írtam volna valami ilyesmit ide, hogy bíztunk benne, hogy a változékony idő nem vette el a csukák kapókedvét, vagy meglátjuk, hogy a változékony idő milyen hatással lesz a krokik étvágyára … Most már nem írok ilyet. Csukás tavon mindig fogunk csukát. És ezt nem nagyképűségből írom, se nem azért, mert olyan rohadt ügyesnek tartom magunkat, hanem azért mert a telepített csukás tavakon tényleg ennyire egyszerű megfogni a csukát egy kis rutinnal, pár ökölszabályt betartva. Élő vízre sose fogok ilyet mondani, és ebben biztos vagyok! 🙂

Kettőből egy.

Az első krokit Csukás Levente ütötte, de leakadt neki. A második is az Ő nevéhez fűződik, ezt már sikerült partra hozni.

A következő kettőt Dórikám fogta, majd a harmadik neki is elment.

Dórika is beszállt …

… a csukafogásba.

Ezután már nem tudom, hogy ki ki után fogta a halat, de 4 óra alatt összesen 7 csukát és egy harcsát segítettünk partra, illetve összesen 15 db(!) halunk akadt le fárasztás közben. Ettek szépen a krokik, de foghegyről, a kifogottaknál is jellemzően nagyon vékonyan akadtak a horgok.

 

Petkének nagy volt az öröme, megfogta élete első pergetett harcsáját. Ezúton is nagy gratuláció! 🙂

Közülünk Levi az aki eddig a legnagyobb halakat fogta, birkózott már 8 és 6 kilós csukával is, sőt egy nyolcharmincassal is, tíz plusszos pontyokkal,  szóval nagy halak vannak már a rovásán, de sokszor elfelejtem, hogy még csak kiskamasz, nem felnőtt, és a gyermeki lélek még sokkal tisztább, érzékenyebb. Egyébként most is Levi fogta a a legtöbb csukát, négyet megfogott, 7(!) pedig fárasztás közben akadt le neki. De visszatérve a lelkére, történt, hogy zsinórban 4 csukája akadt le fárasztás közben, ráadásul a negyedik valószínűleg a nap hala volt, már felhozta a vízfelszínre (5-5,5 környékére saccoltuk), mikor leakadt. Mégcsak dobogós se lett volna Levi korábban fogott csukái mellett, de olyan vigasztalhatatlan zokogásban tört ki, hogy majd’ megszakadt az ember szíve. Persze gyorsan meg is vigasztalódott, hiába boy will be boy.

Gondolom feltűnt, hogy a fenti képeken nem szereplek. Hát eddig bármikor mentünk olyan felállásban pecázni, hogy Dórika csudaszép botja a kezembe került, mindig az lett a vége, hogy csukával tudtam pózolni. Most nem. Igaz most a tájmsering sem 50-50 volt, inkább 70-30 Dórika javára (kezd belejönni a kisasszony), mondjuk ettől még ütöttem három csukát, de mindhárom leakadt kiemelés előtt.

Hát ebben a történetben nagyjából ennyi volt, a következőben több lesz! 😉

Görbüljön!

go.fishing