Belenyúltunk

Nem vagyok valami nagy pontyhorgász, de ezt tudjátok. Viszont van az az évi 2-3 pontyozás, ami nem maradhat ki. Jól esik időnként az embernek csak üldögélni a botok mellett, beszélgetni, röhögni nem pedig róni a kilométereket, főleg ha mindezt jó társaságban tehetjük meg.

Az idei második pontyozásomat Levkó és LeviPapa társaságában követtem el a Bia Carp Lake-n. A választás azért esett erre a tóra, mert a szép pontyok mellett kapitális tokok is élnek a tóban, és nagyon szerettem volna fogni belőlük. Végül beszélgetés és röhögés volt sok, ücsörgés annál kevesebb …

48 órára foglaltam házat / csónakot a tavon, mert rövidebb időre nem lehetett, de csak 24 órát tudtunk kint tölteni, mármint Levkó és én, LP egy kicsit kevesebbet. Mikor lefoglaltam a házat és a csónakot, akkor kérdezték, hogy akksi kell e. Természetesen, feleltem. Emiatt nekem triviális volt, hogy a csónakon lesz elektromos motor. Levivel 10 körül érkeztünk meg a tóra, ekkor derült ki, hogy a csónakhoz evező van, az akksi a ház világításához kell. Mindegy jó lesz úgy is, amúgy is esik rendesen, úgyhogy egyelőre nem csónakázunk. Azért meglepődtünk amikor a házunkhoz értünk, mert egy fia csónak nem volt a környéken se. Amíg kipakoltam Levkó visszakocogott a halőrházhoz, hogy mégis mi a helyzet. Két házzal arrébb két csónak van, evezzünk át az egyikkel. Szimpatikus. Nem volt mit tenni, átballagtam a csónakért, ami tele volt vízzel, épp csak boka felettig ért, ahogy beleléptem, persze váltócipő nuku. De legalább körbenéztem a környező horgászállásokon … mindenhol 6-10 egyforma prémium pontyozóbot, brutál orsókkal, bottartókkal, ipari mennyiségű etetőanyag, bojlihegyek … háááát a mi felszerelésünk nem ilyen, el is könyveltem, hogy a szokásos pontyozásban lesz részünk, ebből megint nem lesz nagy hal.

Halat elég hamar elkezdtünk fogni, és nem is ért meglepetés a méreteket tekintve.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A folytatás viszont merőben másképp alakult, mint ahogy megszoktuk. Olyan előfordult már nem egyszer, hogy sok pontyot fogtunk, de a 1,5 kg-os kategóriából. Olyan még sose volt, hogy nagy pontyból fogtunk sokat. Egészen idáig! 🙂 Azt, hogy ez így alakult elsősorban Levinek köszönhetjük. Amint elállt az eső mondta, hogy ő bizony beevez a szerelékekkel messzebb, dobástávon túlra. Ki is néztünk egy szimpatikus helyet egy távolabbi nádas mellett …

A legtutibb etetőhajó! 🙂

Levi buzgón evezett is a kiszemelt hely felé, de időközben a parton kezemben két bottal szembesültem azzal, hogy a feeder botom orsójáról mindjárt lepereg az összes damil, úgyhogy kétségbeesetten kiabáltam Levi után, szerencsére meghallotta. ( Szerintem a hallótávolságban lévő sporttársak már elkezdtek nézelődni, hogy kik ezek a vérprofik! 🙂 ) Így, bár nem értük el a kiszemelt helyet, de jóval beljebb tettük le a szerelékeket, mint ameddig el tudtunk volna dobni.

És, mint kiderült, a legjobb helyen tettük le a cuccot, megtaláltuk a nagy pontyokat … Miután Levkó visszaért, nemsokkal később elfüstölt az egyik botja, és egy nagyon kemény fárasztás következett. Levi többször mondta, hogy nem bírja, eltörik a keze, de csak partra segítette az első nagyot közepest, egy szép hetes tövest.

Az első szebb potyesz …

Levi ezzel megfogta élete eddigi legnagyobb pontyát. És innentől beindult a biznisz. LP már erre érkezett meg. Levi evezett, hordta be a szerelékeket, és sokszor alighogy kiért már füstöltek is a kapásjelzők. Rengeteg olyan momentum történt, ami így utólag megmosolyogtató, ilyen volt az is, mikor Levkó fárasztott egy 7 kg körüli potyeszt, kérdeztük, mekkora. Levi válasza a nagy küzdelem közben: – Á, nem nagy! 🙂 Két órával korábban még élete legnagyobb pontya lett volna.

“Á, nem nagy!”

Az első tízes.

Én kisebb 6-osokkal kellett, hogy beérjem! 😉

Dupla öröm! 🙂

Gyönyörű nyurga

Néha beesett egy-egy kisebb is …

Esti 10+-os.

Éjféli vendég.

Nem tudom, hogy hány nagy halat fogtunk, de szép számmal. Főként halibut pellettel készültem, mert ezt javasolták tokra. Tok végül nem jött, de a pontyok lájkolták rendesen a cuccot.

Én a 6 kilónál nagyobbakat (és tudom, hogy itt most bojlis olvasóim felhördülnek) a nagyok közé sorolom. A nap során sokszor hallottam Levkótól, hogy nem bírja, letörik a keze, de egyszer sem kellett neki segíteni a 10+-osokat is egyedül hozta partra. Két fogás között pedig lelkesen evezett, hordta be a szerelékeket, és fényesen csillogott a szeme … Fárasztó napja volt, úgyhogy 10 óra körül el is dőlt, mi még LP-vel erőltettük egy pár órát, de utána mi is átaludtuk az éjszakát.

BTW LP. Nem tudom feltűnt e, de a fenti pontycunamiban LP-ről nincs kép.

Kisebb pontyokat, egyebet fogott, de nagy pontyot első nap nem. No nem azért, mert nem lett volna rá lehetősége, hanem azért, mert nem fogadta kegyeibe a pontyok védőszentje. Három szép darabos pontyot engedett szabadon fotózás előtt. Az első egy 5-6 körüli a stégnél akadt le szákolás előtt. A második szintén a fárasztás végén szákolás előtt, de ez inkább 10-es volt mint 5-ös. A harmadik volt a legfurább. LP küzdött egy darabos hallal a horog végén, de a mederben a stégtől nagyjából 5-6 m-re valamiben leakadt a szerelék, meg sem mozdult. Én éppen egy hallal voltam elfoglalva, de Levkó és LP csónakba pattantak, mentek kiszabadítani a szereléket. Nagyon drukkoltunk LP-nek, hogy szabadítás után rajta legyen a hal, ne menjen el a harmadik is. Nos hal volt rajta, de nem az amivel küzdött, hanem egy kabátba akasztott fátyolos kárász. WTF? Nem tudjuk hogy történt, addig megvan, hogy a leakadás után a ponty megszabadult, de hogy akasztotta fel magát a kárász? Végül is kár ezen töprengeni, a maga nemében a fátyolos kárász kuriózum, csak épp a mérete hagy némi kívánnivalót maga után! 🙂

LP sikertelen fárasztásai után zajlott köztünk az alábbi párbeszéd, ami így nem annyira vicces, de akkor szétröhögtük magunkat, ami talán jól jellemzi az adrenalintól felfokozott lelkiállapotunkat. Szóval a szitu, hogy Levi ismét egy darabosabb halat fáraszt, és már közel van a stéghez:

LP: – A stégre vigyázz, nehogy beakadjon.

/me: – Nem tudom észrevetted e, de Levi eddig az összes halát megfogta.

Ekkor összenéztünk LP-vel, és dőltünk a röhögéstől.

Egy nem túl pihentető éjszakai alvás után másnap reggel 5.30 körül Levkó keltett, és folytattuk az előző napi mókát.

Ő is egy szebb darab.

LP és a tükrös is kedveli a narancssárgát.

Párosan szép az élet.

Giccs.

Hibátlan

Korábban mindig azt gondoltam, hogy ennyi, és ekkora pontyot csak nagyon profi szereléssel, profi etetőanyagokkal, több napos horgásztúrán lehet fogni. Szerencsére tévedtem! 🙂

Miközben pakoltam záróakkordként Levi 9.45 körül még fárasztott egy 10-es forma nyurgát, de szákolás előtt leakadt. 10-kor jó fáradtan, de élményekkel telve intettünk búcsút a tónak.

Feledhetetlen 24 órát töltöttünk a tavon, és a halakon kívül az tetszett az egészben, hogy nagyon életszagú volt. Horgászújságokban, interneten bojlis nagypontyos cikkeket olvasva, vagy a F&H-os bojlis nagypontyos filmeket nézve sokszor az jut eszembe, hogy mennyire profik, de a szó negatív értelmében véve is. Profin marketingelik a botokat, etetőanyagokat, horgásztavakat…, de valahogy sokszor lelketlennek tűnik az egész. Talán ezért is nem kaptam kedvet eddig a bojlis tavakhoz.

Bezzeg a mi csetlés-botlásaink nagyon életszagúak voltak! 🙂  Szívünket lelkünket beleadtuk, ahogy kiabáltunk a 100m-re lévő csónaknak, hogy van e még elég damil, vagy ahogy fárasztás közben három szereléket összehúzó ponty után egy óráig próbáltuk kibogozni a csomókat! 😉

A másik dolog ami még inkább visszatart a bojlis tavaktól, hogy elég elrettentő képeket láttam olyan szétszakadt szájú, legyengült pontyokról, akik amiatt lettek ilyenek, mert hetente / naponta kifogják őket, szétszakítják a szájukat. Ez nálam kimeríti az állatkínzás kategóriáját. Azt kell mondjam, hogy a Bián fogott pontyok rácáfoltak ezekre a félelmeimre. Mindegyik általunk kifogott példány hibátlan volt, és elképesztően jó kondival rendelkezett. Nagyon élvezetes fárasztásokon estünk át. Lassan kezdem megérteni azokat a tapasztalt horgász barátaimat, aki azt mondják, ha fogsz nagy halat, utána már nem akarsz kicsit fogni. Van benne valami! 🙂 De látszott is, hogy a tógazda figyel a halakra. Minden horgászálláson van pontybölcső, hogy ne verjék össze magukat fényképezés közben a pikkelyesek. Amin viszont tényleg meglepődtem, hogy egy-egy hal száján voltak ugyan horog ütötte nyomok, de szinte alig látszottak. Mi feeder botokkal toltuk, azzal lehet finoman fárasztani  halat, úgy hogy ne szakadjon a szája, de azért láttam, hogy a bojlisok durvábban tépik ki a halakat a vízből. Viszont lefújják fertőtlenítő spray-el a horog ütötte sebet, gondolom ennek köszönhető, hogy ilyen szépen gyógyultak.

Azt gondolom, hogy sok minden nem változott, továbbra is inkább vadvizeken kergetem a kemény szájú csukákat, de időnként majd helyet szorítok egy-egy puha szájú bojlis pontynak is.

A túra leghosszabbja.

A túra legnehezebbje.

***********************************************************************************************************************************

UPDATE 2015-08-03

LP hasznos észrevétele nyomán egy rövid videó került a poszt végére a stég szakszerű használatáról nagy ponty fárasztása közben.

***********************************************************************************************************************************

Görbüljön!

go.fishing