Mikor körbefogják az embert

És itt a körbefogják ige alatt nem azt értem, hogy körülállják …

ASP

Betliből is van többféle.

• Az első fajta, amikor kimegy az ember, nem fog. Könnyű megmagyarázni, nem voltak ott halak, vagy nem voltak éhesek, nem volt jó a csali, stb.
• A második fajta, mikor többen horgászunk, és senki nem fog. Na, ezt még könnyebb megmagyarázni, hát tuti, hogy nem voltak ott  halak.
• A harmadik típus, ha többen vagyunk, és valaki fog egy halat. Ezt is megmagyarázza az ember. Piszok mázlista.
• És van a negyedik típus, amikor szépen fognak az ember körül, csak ő nem fog. Na, ezt már nehezebb megmagyarázni. És ráadásul nem jó érzés, de legalábbis sz.r.

Mostanában az én nézőpontomból a pecák a negyedik kategóriába esnek.

Azt még valahogy megtudom magyarázni, hogy a Dunán Tamás ilyen szép balinokat akasztgat mellettem

plusz süllőkapásai vannak, míg nekem abszolút nulla. Hát nem jó műcsalikat vittem, mert nálam csak ilyesmik voltak,

Dunai süllős készlet – részlet

amíg Tamásnál rutinosan ott volt a Husky. Persze ez csak amolyan kényszerszülte magyarázat, mert a süllők valóban a Huskyra gerjedtek, de a balin, ha jól emlékszem egy SFC SSR9-en vesztett rajta. Az igazság valószínűleg az, hogy Tamás jobb horgász mint én, de ezt természetesen nagy közönség előtt sosem ismerném be! 🙂

Mindegy ezt még valahogy megtudom magyarázni, de azt, hogy Levi sorban szedi ki a szebbnél-szebb kétkiló környéki csukákat, és van egy csomó rávágása, lekövetése, amíg nekem semmi … na ezt már nehéz magyarázni. Komolyan mondom kezdem úgy érezni, hogy elfelejtettem pergetni.

Az idei évem elég nyögvenyelős pergetés szempontjából. A süllők nyomát hónapok óta bottal ütöm, pedig, de szeretnék egy gerincvelőig ható, igazi kemény süllőkapást átélni újra … Azt a szót pedig, hogy harcsa … le sem merem írni. A dunai eredményeim a béka segge alatt. Persze van, hogy beesik egy pergetve fogott paduc kuriózumként, de mennyivel jobban örülnék egy süllőnek. És most már a csukák is … Pár hónapja még úgy fogogattam belőlük, no nem óriásokat, kettőnegyven volt a teteje, de aztért csak jöttek néha. Most már ők sem, nem tudom, mi van, bezzeg Levinek! 🙂 Persze nagyon örülök Levkó sikereinek, nem csak darabszámban megy neki idén, de méretben is. Gyönyörű csukákat akaszt.

Egy jó ideje a csukák a kedvenc sporthalaim, erről talán írtam itt korábban, de most már kezdem elhinni azokat a városi legendákat is, amik arról szólnak, hogy mennyire kemény, mokány kis halak is ők. Történt, hogy Levi akasztott egy két kiló körüli szép csukát:

Első ránézésre csak annyi a szembetűnő a farokúszója alapján, hogy biztos nem egyszerű múltja van. Ha jobban megnézitek a képet, akkor észrevehetitek, hogy a szája túlsó oldalán lelóg egy harapásálló előke, rajta egy kis piros damildarabbal. Mondhatjátok, hogy pergetett csukánál ez azért nem olyan ritka. Viszont ez nem Levi szereléke volt, azt a fotózásra már kiakasztotta a hal szájából. Szegényből kilógott egy harapásálló előke. Gondoltuk megszabadítjuk tőle, de mikor benéztem a torkába, akkor láttam, hogy a harapásálló előke másik vége a zárt gyomorszáj túloldalán van. Óvatosan megtapogatuuk kívülről a csuka hasát, simán kivehető volt a benne lévő wobbler amit lenyelt. Persze innentől inkább nem piszkáltuk, visszaengedtük wobblerestől, előkéstől. Elképesztően kemény hal, lenyel egy wobblert horgostól, félig kilóg belőle a drótelőke, de szemmel láthatóan kiváló kondiban van, és vadászik. WOW!

Nem kell felelőtlenül a csuka szájába nyúlkálni, mert ilyesmi lesz a vége.

Mindenestre ( nehogy komolyabb baj legyen ebből a stresszhelyzetből 😉 ) én most el nyaralni, amíg nem jelentkezem addig is legyen világbéke és horgásszatok sokat!

Ui.: Időközben jött a hír, hogy Békéscsabán is felnövekvőben van egy új horgász generáció. Ezúton is gratulálok Ákának a szép fogásokhoz! 🙂

Görbüljön!

go.fishing