Egy sűrű óra

Az óra hala. De nézzük az elejétől ….

Beköszöntött a nyári szünet. Gondolom az egyedülálló horgásztársaimnak ez sok mindent nem mond, viszont a gyerekeseknek annál többet! 🙂 Van az a napi, nagyjából nyolc óra, amit hétköznap kitölt a suli, de a nyári szünetben ennek a minimális kis gapnek a kitöltésére egyéb programokat kell kitalálni. Vannak erre mindenféle bevett mókás és kevésbé mókás dolgok: táborok, nagyszülők, állatkert, bobozás, libegő, WII, XBOX, neaggyisten olvasás … és most már a peca is. Na, de mi van akkor, ha az embernek van két iskoláskorú gyermeke, és egy kicsi is. Hát, nincs mit tenni, be kell vonni a kicsit is …

Fentiekből kiindulva úgy éreztük, eljött az ideje annak, hogy Matu is megnézze, miről szól a horgászat. Főleg, hogy már előrehaladott korban van, betöltötte a 2 év 5 hónapot, ráadásul nem is olyan régen a csabai sör- és csülökfesztiválon, felváltva Pasó és az én nyakamban, de végig headbangelte a Kowa meg a Vegát. Határozottan úgy éreztük, hogy megérett a horgászatra a gyermek, így vasárnap délutáni programként beterveztünk egy rövid családi pergetést.

Ismerkedünk …

A cél a Búbanatvölgy volt, amiről korábban már írtam itt. Tekintve, hogy Matu is jött, és úgy éreztem, hogy Dórikánál is elkelhet még egy kis segítség, nem vittem botot. A terv az volt, hogy Dóri és Levi pergetnek, Anya meg én pedig bohóckodunk Matuval. Hááááát, inkább ő csinált bohócot belőlünk, de erről később.

Nagyon nem kapkodtuk el az indulást, mert a legkisebb még alszik napközben, így hajnali 16.30-kor már el is kezdtünk pergetni. Én még éppen Dórival vettem át a kicsit már megkopott pergetési alapismereteket, mikor Levi  a tó másik oldaláról elkezdett kiabálni, hogy akasztott egy nagy halat, segítsek kiemelni. Rohanás Levihez, de kiderült, hogy olyan meredek a part, hogy nem fogom tudni kézzel kivenni a halat. Rohanás vissza a tó másik oldalára az autóhoz, abban van halkiemelő szák. Szák kézben, vissza Levihez, hal kiemel. Mindig is tudtam, hogy Levkót kedveli a csukák védőszentje, első dobásra akasztott egy szép darabos példányt. Később fogott kisebbet is, ment is el neki, nem panaszkodhatott.

Első dobásra nem rossz! Levi mosolya nem őszinte, alig bírja el! 🙂

Colgate-el mosva! 🙂

Ő kicsit füves lett.

Mondanom se kell, Matunak nagyon tetszettek a csukák, de mivel pergetni nem tudott, ezért úgy döntött szervez más programot. Első körben a nyakamban ülve, levette a baseball sapkámat, és behajította a tóba. Nem nagy kaland, halkiemelő hálóval kivettük. Viszont ekkor a Drágám, nem tudom milyen megfontolásból, de úgy döntött, hogy a kocsi pótkulcsát odaadja Matunak játszani. És, hogy miért a pótkulcsot? Hát kéremszépen azért, mert az eredeti kulcsot egyszer korábban odaadta Matunak, aki elvesztette, úgyhogy már csak egy darab kulcsunk volt a kocsihoz.  Máté érezte, hogy eljött az Ő ideje, és mekkora móka már ez a tóba hajigálósdi, úgyhogy mint egy ókori görög atléta, gyönyörű ívben hajította a kocsikulcsot a tóba. A tóba, ami nem ám egy kristálytiszta vízű bányató, inkább olyan …. olyan zöldes. Egy pillanatra ledermedtünk Mártival, álltunk mint … a lakodalomban, de utána elkezdtünk röhögni. Kicsit hasonló volt, mint mikor LP éjszaka leküldte az egyetlen fejlámpánkat a mederbe, de nálam most legalábbis nem volt teljesen őszinte a kacaj.

Az egy dolog, hogy az autó zárva, benne Márti pénztárcája, telefonja.

Az is egy dolog, hogy lóg az eső lába, mindjárt leszakad, a gyerekek meleg ruhái szintén bezárva az autóba.

Az is egy dolog, hogy mire szólok valakinek, hogy jöjjön értünk, az minimum egy óra mire ideér, és be se férünk egy normál kocsiba, mert öten vagyunk + aki jön értünk.

De az rohadtul egy másik dolog, ha ez a kulcs nem lesz meg akkor az autót innen max autószállítóval tudjuk hazavinni, mert nincs másik kulcs. F.sza volt a helyzet, na! 🙂 Nem volt mit tenni, látszott, hogy itt valaki (én) fürdeni fog. Szerencsére Márti látta, hogy nagyjából hova hajította a kulcsot Matu, le nem vette a szemét a helyről! 🙂 Levetkőztem, próbáltam bemenni a vízbe, de nem volt egyszerű. Elég vadregényes a part, nem strandolásra lett kialakítva. Miután szanaszét csípett a csalán és pár helyen visszavonulót fújtam, végül a zsilipnél be tudtam csobbanni a vízbe. A parton lévő local hero-k konkrétan idiótának néztek, amin nem csodálkozom! 🙂 Nem akarom tovább fokozni, pár perc iszaptúrás után meglett a kulcs, mákunk volt.

Báránybőrbe bújt … Matu.

Mire kijöttem, nagyjából megszárítkoztam, Dórikám éppen evett, úgyhogy elkértem a gyönyörú rózsaszín botját, gondoltam, amíg megjön az eső, dobok párat. Negyedik-ötödik dobásra még nekem is sikerült egy csukeszt akasztanom.

Fürdés után, eső előtt.

Ahogy kifogtam a csukát, leszakadt az ég, és bár láttuk, hogy max 10-15 perces zápor lesz, Matu miatt mégis az indulás mellett döntöttünk, jobb a békesség alapon! 🙂

A fentieket, írd és mondd, kereken egy órába sikerült bezsúfolnunk. De micsoda tartalmas óra volt! 🙂

Viszont mivel még volt pár óránk estig, hazafelé megnéztük az esztergomi bazilikát …

… illetve benéztünk a kedvenc hamburgeresünkhöz.

Minden zsír, egy átlagos unalmas vasárnap volt.

Hiába, a családi horgászat egy nagyon veszélyes extrém sport.

Görbüljön!

go.fishing