Süllő alfajok

Vannak ezek a fura dunai süllők …

Január 20-ig túl voltam már pár horgászaton. Négy rávágásom volt (3 süsü, egy csuka), melyből egy halat sem sikerült kézbe vennem. Halak:/me = 4:0. Kínomban már majd’ megettem a botomat! 🙂

Valamit tenni kellett.

3-4 alkalommal sikerült vallatnom a Dunát, de fukar módon osztogatta kegyeit az öreg hölgy. Az idei január nagyon erős sodrást hozott a vén folyón, 30g körüli jigfejek kellettek, hogy végig tudjam kopogtatni az aljzatot süllőket keresve. De süllőt nem találtam, legalábbis a törzsalakból, de fogtam egy érdekes alfajút. Szokás szerint emelgettem a gumihalat, mikor nem messze a parttól rávágott valami. Mérete miatt nem fejtett ki komoly ellenállást, szűk arasznyi volt, talán 15-20 dkg, és fura vésett ajkai voltak. Hm, nem tudom ez melyik alfaj lehet! 🙂

Paduc-süllő

A paduc alfajú süllőmnek azért nagyon örültem, több kategóriát is nyert nálam:

• az első (pergetve fogott) paducom
• a legkisebb pergetve fogott halam
• 2015 első kézbevett hala

A Dunán minden egyes kifogott kagylóban rengeteg munka van! 🙂

 

De az utánozhatatlan hangulat …

… mindenért kárpótol.

Túl jó hírek máshonnan sem érkeztek az öreg folyóról, Tamás egész január-februárban, számtalan pecából, egy kékfarkút tudott akasztani. Mondjuk egy érdekes alfajú süllővel ők is összefutottak egy csónakos peca során. A súlya hasonlított a paduc-süsüéhez, szintén 15-20 között volt … csak kilogrammban! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Érdemes megnézni a videót is, illetve a fogás teljes történetét Tamás blogján tudjátok elolvasni:

Ekkorra már a gyerekeknek is viszketett a tenyere, de a Dunára nem akartam őket vinni, ilyen korban még jobb, ha van sikerélmény! 🙂 A környékbeli tavak be voltak fagyva, viszont a Kána tó nem. Könnyű a pestieknek, ott még az idő is jobb! 😉 Mindegy, ha ló nincs … Másodszor voltunk a tavon, egyel kevesebb halat fogtunk, mint első alkalommal, azaz kereken nullát, viszont Dorcos nagyon szépen megtanult dobni, úgyhogy mostantól önálló pergetőhorgász a kisasszony.

Ezt követően a fiúkkal támadtuk meg a szomszédos 20 hektáros tavat, ide Dorcos nem tudott elkísérni minket, egyéb elfoglaltságai miatt.

Horgásztársaim

A jég már nagy területen olvadt, de még közel sem voltak ideálisak a viszonyok, mikor kiértünk:

Az elején még keresni kellett a vizet a jégkásában

Viszont csodálatos napot fogtunk ki, a szikrázó napsütésben percről percre nagyobb területet hódított vissza a víz a jégtől.

Az első rávágást Levi kapta, egy szép 2-3 kiló környéki csukától, de sajnos a kiemelés előtt leakadt. Nem sokkal később Petke következett, és a botja egyre inkább konkáv lett, úgyhogy jó halat sejtettünk a vonal másik végén. Petke sokat nem köntörfalazott, hamar partra kényszerítette a 3,18-as csukát. Ezzel meg is döntötte a saját egyéni csuka rekordját (korábban 2,9 kg). Kézbe venni még nem merte, így Levi fogta a halat.

Petke új egyéni rekordja

Levi megijedt, elbújt egy csuka mögé

Bár még volt nagyjából egy hét a tilalomig, gyorsan visszaengedtük, mert gyanúsan gömbölyödött a hasa. Mondjuk lehetett csak simán kövér is, mint én! 🙂

Ezután ismét Levi következett, de megint leakadt a hala. Tény, hogy elég finnyásan ettek, foghegyről kaptak, aznap minden akadás szájszéli volt. A következő csuka nálam jelentkezett, szintén nagyon vékonyan akadt, de szerencsém volt, sikerül partra emelnem, a szintén tekintélyes derékbőséggel rendelkező kilóötvenest. Egy gyors fotó, és ő is mehetett vissza.

Ezután Petkének és nekem volt egy-egy koppintásunk, de nem akadtak meg. Ettől függetlenül nagyon jó napot zártunk, a tavaszias télben, és bár Bala és Levi aznap hal nélkül maradtak, de nem nagyon bánkódtak emiatt.

Egy hetünk volt még hátra a csukatilalom kezdetéig, ha szerencsénk lesz, talán még belefér egy csukázás.

Görbüljön!

go.fishing