csakacsuka

Posted on Updated on

Decemberben háromszor sikerült még lejutnunk az élőre. Hol Levivel voltam, hol Pasóval, hol a napfelkelte ért ott, hol a naplemente.

Festeni sem lehet szebbet
Festeni sem lehet szebbet

Az első támadásra Levivel ketten vállalkoztunk. A napfelkelte már a vízen ért minket, de a nyári támadásokkal szemben ez már viszonylag kényelmes volt, mert ilyenkor már nem 4.30, hanem 7 óra környékét jelenti a napfelkelte. Az odaúton láttunk két rókát, meg egy őzet, hazafelé meg egy kutyát, elég …. ööö …. fura környezetben.

Kutya a forró háztetőn
Kutya a forró háztetőn

Már ezért megérte, de persze az odaút és a hazaút között volt pár óra peca is. Sajnos nem sok, 9.30-kor el kellett startolnunk, mert dolog volt aznap. De, hogy a pecáról is essen szó, bevásároltam magamnak egy dunai pergetőcuccot. Bot: Daiwa Lexa 2,40 15-50g, orsó: Ryobi Zauber CF 4000, zsinór: 14-es Power Pro Super 8 Silk. A korábbi cuccaimhoz képest erős, de mégis dinamikus és kellően finom felszerelés. Levi megkapta a 2,40-es Excelert.

Aznap nem volt nagyon erős a sodrás 20 grammos fejekkel le tudtuk tenni a gumit a fenékre. Nagyjából fél órája emelgettem a kopytót, amikor egy bődületes rávágásban volt részem, még a gerincem is beleremegett. És, hogy küzdött, édes istenem. Meg voltam győződve róla, hogy életem legnagyobb süllője, legalább 7 kiló. Bíztam a felszerelésemben, illetve tartottam a jobbra lévő kagylópadtól, így gyorsan felszínre erőltettem.  Hát, 7 kiló ugyan nem volt, de egy három körüli gyönyörűszép süllő jelent meg a felszínen. De ez hiba volt, mint később megtudtam, süllőt a Dunán úgy kell fárasztani, hogy 1-2 méteren tombolja ki magát, és csak akkor szabad felhúzni, amikor már elfáradt annyira, hogy felfekszik a vízre. Hát az én süsüm nem volt fáradt. El is ment. Bassz. Tanulópénz. Pedig milyen szép botavató lett volna, ha sikerül kivenni egy fotó erejéig.

Ami döbbenet volt, hogy milyen erővel küzdött. Az egyik oka, hogy az általam megszokott tavi, többször kifogott halakkal szemben, jó eséllyel életében először volt horgon, és elképesztő módon munkált benne a menekülés ösztöne. A másik, ami sokat nyom a latban, hogy rögtön befordult a sodrásba, és a sodrás erejét kihasználva küzdött. Más, mint az állóvízi peca. Aznapra ennyi adatott, mennünk kellett.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Következő alkalommal Pasóval néztünk körül a Dunán, de aznap nem voltak ott a halak, nyomtunk egy terített betlit. De én így is jól éreztem magam, mert a Dunán voltam.

A harmadik támadást Levivel követtük el. Akkorra már elégé lehűlt a levegő, fagyott is eléggé, jó jelnek vettük. Amint kiértünk csak megerősödött bennünk, hogy jó helyen vagyunk, mert szépen eszegettek a felszínen a balinok. De ahogy elkezdtünk süsükre vadászni, rájöttünk, hogy ma nem vagyunk jó helyen. Olyan erős volt a sodrás, hogy 30 grammos fejekkel is vagy éppen le tudtuk tenni a gumikat, vagy nem. Küzdöttünk derekasan úgy két órát, de nem volt sok értelme.

... hogy fecseg a felszin, hallgat a mély ...
… hogy fecseg a felszin, hallgat a mély …

Kilenc óra körül mondtam Levinek, hogy hagyjuk ezt, 13 óráig ráérünk, addig még van időnk, ugorjunk át csukázni az egyik közeli tóra. Nem kellett neki kétszer mondani! 🙂

Ahogy megérkeztünk a tóra láttuk, hogy nagyjából a fele horgászhatatlan, annyira be van fagyva, de a másik fele még jó. Ketten voltak rajtunk kívül, úgyhogy tömeg sem volt, kérdeztük őket, nem nagyon bíztattak, megúszták addig kapás nélkül. Gyorsan összeraktuk az UL botokat és mentünk csukákra vadászni. A Lexa után nagyon fura volt kézben az UL, de hamar visszaszoktam rá! 🙂

Az első dobásomat gyünyörűen leverte valami, rögtön vízbeéréskor. Bakter ilyen gyorsan még sosem akasztottam halat. Harmadik-negyedik dobásra már egyszer volt halam, de elsőre még sosem. Amikor elkezdett kerregni az orsón a fék, akkor már szélesedett a mosoly az arcomon, de szeretem ezt a hangot! Pár perces küzdelem után a kezemben volt egy szép 2,02 kg-os csuka.

IMG_4876 IMG_4878

Bárhogy is lesz tovább, Fortuna most rám mosolygott, és még van két óránk! 🙂

Nagyjából fél óra dobálás után jött a következő. Elég vehemensen védekezett, éreztem, hogy kicsit jobb hal lesz.

IMG_4881

IMG_4887

3,28 kg.  Alakul ez a nap! 🙂

A következő kapásomnál azt hittem leakadtam. elkezdtem pengetni, mikor elindult. Bakter, ez hal. Tudni kell, hogy élnek a tóban darabosabb harcsák is. Már UL-hez képest darabosabbak. Sokáig nem tartott a dolog, leakadt. Mondjuk az előzmények után nem csoda, de sebaj.

Aznap valahogy, valami nagyon működött, piszok mázlim volt. Levkónak és a többi pergetőnek kapása sem volt, amíg ott voltunk, de én záróakkordként azért még megfogtam a nap halát, egy 3,50-es szép csukalányt, esetleg csukafiút.

IMG_4888

IMG_4891

IMG_4894

A napunk úgy indult, hogy bíztunk benne, a süllőkről fog szólni. Végül csak a csuka lett a főszereplő.

Erről jut eszembe, olvastam egy érdekes összehasonlítást a két halfajról. “Míg 1 kg süllőnek a húsa 11 kg más halnak a húsába kerül (és a süllő többnyire csakis kisebb halakat eszik), addig a sokkal silányabb húsú (hmm, ezzel azért tudnék vitatkozni) és áru csukának minden kg-nyi húsa 47 kg más halnak a húsába kerül és a mellett a csuka még nagyobb halfajokat is felfal.

Ha ezt így nézzük, akkor aznap tulajdonképpen nem 8,8 kg csukát, hanem 413,6 kg egyéb halat fogtam! 🙂 WOW, az majdnem fél tonna, és mindezt UL-el! 😉

Görbüljön!

go.fishing

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s