8.30

Posted on Updated on

Pár hete a napfelkelte a kedvenc bányatavunk partján ért minket. No, nem 8.30-kor, kicsit korábban.

Ugyanannak a napfelkeltének három fázisa, három színvilággal.

Kék-sárga
Kék-sárga
Narancs
Narancs
Pasztell
Pasztell

Szóval, 8.30. Lehetne reggel, vagy este fél kilenc, de most nem időpontról lesz szó.

A pecát azzal kezdtük, kiderült, Levi light botját otthon hagytuk hagytam. Mondtam neki semmi gond, használja nyugodtan az UL motyómat, majd én pergetek a 2,40-es excelerrel.
A hangsúly a pergetésen volt, mert Levi még sosem fogott süllőt, de nagyon szeretett volna. Csukát fogott számtalant, néhány harcsát is, de süllőt még soha. Mivel süllőre ment, úgy döntött nem köt fel drótelőkét, lesz, ami lesz.
Lett, ami lett.
Levkó második dobásra akasztott valamit, én még épp a botomat szereltem össze (gyors a kissrác :)), kiabált is nekem, hogy menjek.
Mentem, és az ütő megállt bennem egy pillanatra attól, amit láttam. Levi két kézzel kapaszkodik az UL botba, és az teljes karikában a földig vízig hajlik. Rögtön látszott, hogy itt valami elemi őserő küzd a bot másik végén az életéért. Hű bakter. Kérdeztem, hogy harcsa-e. Annyit tudott válaszolni, szerinte csuka. Csuka? Csuka!
Hűha.

Na itt kezdtem aggódni a drótelőke hiánya miatt, de miután már több perce ment a küzdelem, kezdtem jobban lenni, ha ennyi idő alatt nem vágta el a foga a zsinórt, talán már nem is fogja. Persze nézőközönségünk is akadt, a szomszéd horgászok jöttek megnézni, hogy mivel küzd ennyire a kisember. Nagyjából 7-8 perc után Levi a felszínre tudta hozni a kollegát, na itt jöttek a hűbazdmegek.
Egy méter körüli, órási csuka bukkant felszínre. Innentől még hozzávetőleg egy percig tartott a küzdelem, a parttól nagyjából két méterre sikerült úgy fordulnia a csukának, hogy elnyiszálta a damilt.
Most ő nyert, ez benne van, de egy 11 éves esetében ez nem ilyen egyszerű. Nagyon keményen, és profin küzdött nagyjából 10 percig élete halával (ami bármelyikünk élete hala lehetett volna, nem sokszor van ilyen, főleg UL bottal), és még egy-két perc hiányzott a sikerhez.
Levi olyan vigasztalhatatlan zokogásban tört ki, hogy a szívem szakadt meg. Azután persze megvigasztalódott, erre mindjárt kitérek, de a halról csak annyit, hogy a halőr szerint szinte biztos, hogy ez egy 8,30-as csuka volt, amit itt már megakasztottak egyszer-kétszer, uralja a kis öblöt. 8,30 kg!
Most különösképpen megértem a kisembert, mert tegnap hajnalban vesztettem el fárasztás közben életem eddigi legnagyobb süllőjét a Dunán. Szar érzés.
Pár perc vigasztalás után (azt is megígértem neki, ha nekem lesz kapásom, azt fáraszthatja ő. ) Levkó összeszedte magát folytatta a pergetést.
Hosszan dilemmázott, hogy mi legyen a harapásálló előkével, mert süllőt szeretne, nem akarja, hogy az előke elriassza. Végül egy nagyon vékony wolfram előkét tett fel (azóta átálltunk hard mono fluorocarbon előkére, ez megoldja a gondot olyan vízen ahol süllő és csuka is van), és egy 5 cm-es rapala cranket. Nemsokára meg is akasztott egy csukát, de sajnos leakadt fárasztás közben.
Itt már kezdtek elmélyülni a ráncaim, nehogy már ilyen szerencsétlen napja legyen a kisembernek. Szerencsére meghallgattak az égiek, nagyjából 10 perc múlva boldogan tartott a kezében egy kilóharmincas csukát. De ez még mindig nem a hőn áhított süllő volt.

Megjött a csuka ...
Megjött a csuka …
... megjött a mosoly is! :)
… megjött a mosoly is! 🙂
Jó szerencsét!
Jó szerencsét!

Innentől egy jó pár órara elvágták a kapásokat, szikrázó napsütés, szélcsend, kristálytiszta víz, ugye. Pedig próbálkoztunk mindennel, még mini gumikkal csapóra is pergettem a nádasnál, de pár beszakított gumin kívül semmi. Azután feltámadt a szél, gyönyörűn borzolta a vízfelszínt, törte a fényt. Így már nagyobb esély lesz becsapni a süsüket.
Pítnél jelentkezett egy kapás, aminek a vége egy 42 cm-es süllő ifjonc lett. Megkértük, legyen jó fej, és küldje majd a szüleit.

Pít süsüjével fényképezkedett ...
Pít süsüjével fényképezkedett …
... mindenki, csak ő nem! :)
… mindenki, csak ő nem! 🙂

Nagyjából fél órával később nálam jelentkezett kapás, de ahogy éreztem, hogy rajta van, ígéretemhez híven átadtam Levinek a botot. Hamar kiderült, hogy a süllő ifjonc tényleg küldte a rokonságot, bár nem a felmenőket, hanem a kisöcsit, de egy 37 cm-es gyönyörű süllő személyében meglett Levi első süllője, nagy volt a boldogság! 🙂

Kisöcsi
Kisöcsi

Ezzel a szép eredménnyel zártuk a napot, és az alábbi tanulságokkal:

  • Csukás pályán MINDENKÉPPEN kell harapásálló előke, de át fogunk térni a hard mono flurocarbonra, mert az nem zavarja a süllőket sem.
  •  Az UL botom bírja a nagy halat is, erre már régen kíváncsi voltam, gyönyörűen dolgozott. DE. A hal fárasztása két fő fázisra osztható. Az első fázisban a hal az úr, a másodikban a horgász. Az, hogy melyik fázis meddig tart, több mindentől függ. A hal méretétől, kondíciójától, a környezettől, víz alatti akadóktól és a horgászbottól. Az UL pálcám helyt állt ugyan, de a mai napig ott motoszkál bennem, ha egy gerincesebb pálca van Levinél, akkor hamarabb felőrli a hal erejét, hamarabb át tudja venni az irányítást, és lehet, hogy a pár perc amit ezzel nyer, pont elég lett volna ahhoz, hogy partra kényszerítse.
    Szumma szummárum: a dunai akadósorra kell vennem egy gerincesebb pálcát! 🙂

Görbüljön!

go.fishing

7 gondolat “8.30” bejegyzéshez

    LP said:
    2014-11-24 - 13:02

    Szegény Levi ;( De legalább küzdhetett egy olyan hallal, amit sok horgász irigyelhet tőle.
    Jól néz ki a környék, ez melyik tó volt?

      ridgeback75 said:
      2014-11-24 - 13:25

      Több tavat is ismerek, ahol ekkora, sőt nagyobb csukák is vannak. Ez most Almásfüzitő volt, korábban már írtam róla posztot. Azért szeretem, mert pergetve rohadt nehéz megfogni benne a halat, nagyon jó gyakorlópálya a Dunához. Van viszont egy híres csukás tó, ahol még nem voltam, Nagybivalyos. Idén még jó lenne megnézni, de nem tudom belefér e, mert ami szabadidőm van, azt inkább a Dunán töltöm el, nagyon megszerettem.
      Illetve várom a németországi horgásztúrát! 😉

        Bogyó_bácsi said:
        2014-11-28 - 13:30

        Tavaly én is megakasztottam azt a csukát az öbölben, sajnos nekem sem lett meg… 😛
        Üdv.

        Tom

      ridgeback75 said:
      2014-11-28 - 16:40

      Előbb-utóbb majd meglesz. Ha esetleg mégesm ő, akkor majd a nagyapja! 😉

    Big Gun « Akváriumi horgász said:
    2015-04-14 - 12:39

    […] harapásálló előke nuku. Bassz. Lepergett előttem a fél évvel korábbi küzdelem, amikor Levi elvesztette a 8,30-ast. Mindenestre buzgón elkezdtem imádkozni, és előkaptam a 20D-t, hogy csináljak gyorsan pár […]

    […] felé, amit szerettem volna ezen a horgászaton valóra váltani. Talán még emlékeztek rá, hogy Levi úgy fogta az első süllőjét, hogy én akasztottam meg, de rögtön át is adtam neki. Ha ő megkapta ezt az esélyt, nyilván szerettem volna Dorcosnak is megadni. Így hát, amint […]

    Csukák nyomában « Akváriumi horgász said:
    2016-04-29 - 09:43

    […] alatt elöntött nehéz szavakba foglalni. Mondjuk nekem sikerült. Elég cifrákba. Levi, aki már átélt hasonlót, ráadásul egy sokkal hosszabb fárasztás végén, abszolút átérezte a helyzetemet, folyamatosan vigasztalt. De én csak álltam a parton és […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s