Duna vs. Angry Birds

Posted on Updated on

Tamás volt olyan jó fej -szerintem nem bírta tovább nézni a bénázásaimat-, hogy úgy döntött mutat egy két jó horgászhelyet a Duna Komárom-Esztergom megyei szakaszán. Ezúton is köszönet érte!

Október közepén jártunk, ami gyönyörű idővel ajándékozott meg minket, javában zajlott a csukaszezon, úgyhogy egy csukás pályán hozott játékba Tamás.

Csukás pálya
Csukás pálya

Nem sokkal napfelkelte után már egy gyönyörű akadósoron vallattuk a vizet, de aznap ott sajnos kapásig nem jutottunk. A szokásos kagylóimat persze megfogtam, viszont már nem egyet, hanem egy egész családot, a távoli rokonokat is beleértve.

Kagylócsalád
Ipari mennyiségű kagyló

A mai poszt végére rengeteg pozitívumot fogtok olvasni, most nézzük azokat a buktatókat, negatívumokat, ami elriaszthatott volna:

  1. Bár Tamás jó érzékkel csukás (értsd lassú, langós) vizekre vitt el, kiderült, hogy már ide is kevés lesz az 1,80-as UL pálcám. Mázlim volt, hogy nem egyből az élőre mentünk, mint azt azóta megtapasztaltam! 🙂 Ez nem risztott el, legközelebb jobban készülök. Meg legalább lesz indokom meglepni magam egy új bottal! 🙂
  2. Mivel a Duna, nem pedig kiépített partú horgásztó a pálya, ezért itt van sár, meg sokszor dzsungelharc, néhol igazi teljesítménytúra. Az akadósoron végigmentünk egy jó darabot, ami annyit jelent, hogy átvágod magad az erdőn, mire találsz egy horgászható részt, majd így tovább a következő horgászhelyig. Bejött, ez sem riasztott el. A ruhákat ki lehet mosni, a kocsit pedig kitakarítani.
  3. Szúnyog. Na ez majdnem elriasztott, de valahogy túltettem rajta magam. Október közepén a tököm se gondolta volna, hogy ennyi mockosz kisz vérszívóval kell megküzdeni. Felhőkben jöttek. Amennyi vért aznap kiszívtak belőlem, abból szúnyog generációk nőnek fel, hogy sorvadjon el a májuk.
Az út a következő horgászható beállóhoz
Az út a következő horgászható beállóhoz

Az akadósor után egy holtág öbölben folytattuk tovább a pecát, jóval egyszerűbben meghorgászható pályán. Elképesztő volt a szépség, ami itt fogadott.

IMG_4090
Az öböl …
IMG_4091
… majdhogynem …
IMG_4093
… horgásztó.
IMG_4094
Csak …
IMG_4097
… sokkal …
IMG_4108
… szebb. Gyönyörű.

Itt igazán úgy éreztem, hogy élek. De nem csak én, a víz is élt. Forrt a balin rablásoktól. Mivel még soha nem fogtam balint, gondoltam, megpróbálok balinozni, de Tamás lebeszélt róla. Ő soha nem perget célzottan balinra, de időnkét úgyis beesik egy-egy süllőzés, vagy csukázás közben. So, erőltettük tovább a csukákat. Éppen egy bedőlt fa melletti részt erőltettem, mikor egyszerre csak elnehezedett a cucc. Nem az a jófajta, határozott, éles, gerincrázó kapás volt, amit annyira szeretek, hanem a másik fajta, elnehezülős, amikor felém tolja meg a hal a műcsalit. Az első félét jobban szeretem. Persze szeretek minden kapást, de a második fajtánál nálam eltelik egy-két másodperc, mire rájövök, hogy kapásom van, nem pedig egy hínármezőbe futottam bele. Most is lefutott a processz, rájöttem, hogy kapásom van, bevágtam, ült, a vonal végén egy csuka fickándozott. Egy kis küzdelem, és egy bukfenc után kiderült, hogy nem ült eléggé a csontos szájban a horog, kirázta. Franc. Kell valami gerincesebb bot, az UL botomnak nagyon lágy a spicce, a megakasztott halaim egy részét hasonló módon el is szoktam veszíteni, ami tavon nem olyan nagy probléma, majd jön a következő, de az élő vizeken sokkal ritkábbak a kapások, mindegyiket meg kell becsülni. The botcsere is coming! 🙂

Nagyjából délig pergettünk az öbölben, de a fentieket leszámítva csak egy-két csapó lekövetésig jutottunk, más említésre méltó nem történt. Leszámítva azt a tapasztalati úton szerzett tudásanyagot, amit Tamás öntött folyamatosan a fejembe a dunai horgászatról.  Tud a srác, ennyi mindenre magamtól évek alatt jönnék rá.

Délre elültek a balinok is, elcsendesedett az öböl, Tamás javasolta, hogy nézzünk meg egy közeli bányatavat, mielőtt visszajövünk ide. No, átmentünk, de nem kellett volna. Ne értsetek félre, szeretem a bányatavakat, sokkal jobbak, mint a kockatavak, de nagyon éles volt a kontraszt, mikor megérkeztünk a természetből, egy öbölből, ami csak a mienk volt, egy zsúfolt bányatóra, ahol az előzőhöz képest nagy zsúfoltság fogadott. Hamar meg tudja szokni az ember a jót! 🙂

Tényleg sokan voltak a tavon, de azért körbeszaladtunk, néhány helyen, ahol tudtunk, megálltunk pergetni, de nagyon szét volt csapva a pálya, az Angry Birds csúzliágyúkkal, meg mindenféle spomb-okkal, etetőhajókkal, és minden hadrendbe állítható dologgal ment a folyamatos etetés. Legalább jól laknak a halak! 🙂

A képen két Angry Birds-ös csúzli. Ki találja meg? :)
A képen két Angry Birds-ös csúzli. Ki találja meg? 🙂

A tavon 2-3 órát terveztünk eltölteni, de fél óránál többet nem volt értelme maradni, így mielőtt visszamentünk volna az öbölbe és az akadósorra, beszaladtunk egy közeli kikötőbe, hátha …

Egyszer fogok itt tartani egy csónakot.
Egyszer fogok itt tartani egy csónakot.

Itt elég sok csapó lekövetésünk volt, de nem voltak falánkok a kis csíkosok, úgyhogy egy-két óra buzerapeca után visszamentünk vallatni az akadósort. Az akadósor, mint a neve is mutatja, akad. Bent hagytam két ottóbácsit, ráadásul a másodiknál a botomat is sikerült eltörni. Történt, hogy megint elakadtam, nem tudtam kipengetni a csalit az akadóból, így az orsót kímélendő, a bot spicce előtt a zsinórt a kezemre csavartam, és elkezdtem húzni, hogy leszakítsam. Mint mondtam korábban, rohadt sok szúnyog volt, és egy kis vérszívó dög úgy döntött, hogy ezt a percet választja arra, hogy berepüljön az orromba. Na, az nem jó érzés, úgyhogy rögtön az orromhoz is kaptam a kezemet, természetesen a jobbat, amire a zsinór volt tekerve. Sikerült mindezt olyan ügyesen véghezvinnem, hogy abban a minutumban tört is a botom érzékeny spicce. Hm. Kivülről nézve vicces lehetett! 🙂 Természetesen nem estem kétségbe, már ismertem a shortlight botkategóriát, tudtam én, hogy spicc nélkül is lehet horgászni, úgyhogy pergettem tovább.

IMG_4121
A spicc külön életének kezdete
IMG_4116
Shortlight

Talán emlékeztek, hogy korábban eltörtem az UL botom alsó tagját, és bár meg lett reparálva, de előtte vettem egy ugyanolyan új UL botot. Tehát szerencse a szerencsétlenségben, hogy ugyanabból a bottípusból volt egy ép alsó és egy ép felső részem, így lett egy új, hibátlan UL botom! 🙂

Az akadósor vallatása közben záróaakordként Tamásnak akadt egy kettes forma balinja, de mielőtt partra tudta volna kényszeríteni, leakadt. Úgy látszik ez a leakadt halak napja volt.

Ezzel zártuk a napot, mert ránkeseteledett, de ezt még folytatni fogom! 🙂

A Mester munkában
A Mester munkában
Ránkeseteledett
Ránkeseteledett

Sokat tanultam aznap, és megerősösdött bennem az elhatározás, hogy a jövőben ez lesz a pályám, nem a tavak. Persze lesznek még tavi horgászataim, mert vannak olyan emberek, akik ide nem jönnének, de nekem miattuk érdemes tóra mennem, illetve fog még áradni is a Duna, amikor lehetetlen lesz itt horgászni.

Tamástól itt is sokat tanultam, de mindközül a legfontosabb, ahogy a hallal bánik. Mindig kíméletesen, és minden egyes dunai halat visszaenged.

Görbüljön!

go.fishing

3 gondolat “Duna vs. Angry Birds” bejegyzéshez

    Bogyó_bácsi said:
    2014-11-17 - 16:35

    Tök jó volt együtt pecázni… folytatása következik. 😉

      ridgeback75 said:
      2014-11-17 - 16:40

      Én is élveztem, a tegnapit is. De arról majd egy következő posztban! 😉

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s