A bokodi tüskéshátú

Posted on Updated on

A tarajos
A tarajos

Elkezdtük szervezni a hármak szokásosnak mondható nyár végi pecáját a Rómaira, ami külön öröm volt, hogy régi barátunk LeviPapa is csatlakozott a csapathoz. Felhívtam a tavat, hogy foglaljak házat. Nem foglaltam. Szóltak, hogy legközelebb jövőre, mert újítják fel a házsört házsort.

Hát akkor hajrá, keressünk másik tavat, ahol vízen vannak a házak. Találtunk többet, végül a választás a bokodi víztározóra esett. Nem volt messzebb, mint a Római, ráadásul 160 ha, azon csak elleszünk valahogy! 🙂 Házbérlés rendben, a terv péntek délutántól vasárnap reggelig, sose voltam még ilyen hosszú pecán. A tóval foglalkozó fórumokon olvastunk hideget és meleget is, de az se érdekelt volna, ha csak rosszat olvasunk, majdnem 2 nap tiszta peca, saját motorcsónakkal, csak jó lehet! 🙂

Két csapatban érkeztünk, mert Huba csak péntek este tudott csatlakozni, de LP, Arab és én fél négy körül már a tavon voltunk. No kérem, bár nem vagyok stílusszakértő, de pöti Kádár barokknak tűnik a környék.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Az első délután gyorsan elszaladt a kipakolással, illetve a házigazda elvitt csónakkal körbe a tavon, mutatott pár ígéretes pergetőhelyet. Botok bent, vártuk a halakat. Ahogy öregedett az este elkezdődtek a stég környékén a harcsarablások, nem kis számban, szinte forrt tőlük a vízfelszín. Itt és most harcsát fogunk, ez szinte tuti. Pergettem rájuk minden felszíni és felszín közeli wobblerrel, ami nálam volt, de biz’ harcsa nem lett. Viszont megérkeztek a szerintem karikakeszegek, LP szerint dévérkeszegek, ennyire értünk a halakhoz, meg a taxonómiához. Azóta megnéztem, túl sok különbség nincs köztük. A karikadévérekkel együtt megérkezett Huba is, aki pár gyors koccintás után csatlakozott a halfogáshoz. Az első este nem a kapitális fogásokról szólt, a túra hala egyelőre Arabé volt, egy gyönyörű aranykárász, sosem láttam még élőben … Ráadásul az aranykárásszal együtt a szerelék másik horgát egy dévérkarika lájkolta, úgyhogy Arab egy csapásra két legyet halat ütött.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Másnap egy nagyon meleg nap köszöntött ránk, de ez sem tartott vissza minket attól, hogy csónakkal elinduljunk pergetni, illetve LP úszózni. Pardon, ez így nem teljesen igaz, Arabot visszatartotta az időjárás, ő inkább az árnyékban ücsörögve sisázom programot választotta. Bár a teljesen szélmentes kánikula gyanús volt, de nagyon drukkoltam Hubának, hogy megfogja élete első ragadozó halát. Kergeti őket jó ideje, de ők nem kergetik Hubát. Hát Huba nem fogta meg élete első rablóhalát, ahogy én sem fogtam semmit pergetve. LP akasztott pár kisebb keszeget. De mindettől függetlenül a motorcsónak nagy zsuga, a halradar pedig a nonpluszultra. Sosem használtam még ezelőtt halradart. Kicsit talán félrevezető a halradar megnevezés, bár a halakat is mutatja, de ami elképesztően hasznos, hogy gyönyörűen látszanak a medertörések. Parti pecásként azért túl sok hasznát nem venném, de ha egyszer lesz csónakom, az nem halradar nélkül lesz! 🙂 Szóval a motorcsónak jó móka, LP is kipróbálta, csak kicsit félreértette, hogy a mólóval párhuzamosan kell beállni, amitől azután Huba annyira megijedt, hogy kiugrott a csónakból! 😉

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szombaton napközben nagyon elkerültek minket a halak, kezdtem is megijedni, hogy milyen képeket fogok ehhez a bejegyzéshez feltenni, úgyhogy elmagyaráztam a fiúknak a perspektivikus fényképezés előnyeit ( told bele az objektívbe a halat, de rohadtul ), az alábbi képeken szemlélteti LP:

IMG_3797
Ez a szép halacs …
IMG_3796
… igazából ekkora.

Mennyivel jobban néz ki az első képen, ugye?

Szombat délutánra már kezdtünk kicsit fészkelődni, vizesblokk ugyanis nem volt a házhoz,  és zuhanyzási lehetőség sem volt a környéken. Úgy tűnt, ezt pálinka nélkül nem lehet elviselni. Igazunk is lett. Elviseltük. Sajna LP-nek el kellett köszönnie (szerintem fürödni akart), úgyhogy hármasban folytattuk a pecát.

Pár házzal lejjebb egy nagyon vidám 20 fős társaság úgy döntött, hogy ők sem bírják pálinka nélkül, de ők máshol húzták meg a mértéket, nem ott ahol mi. Úgyhogy szombat eset nem a harcsarablásoktól volt hangos a víz, hanem Jollytól és Kis Grofótól. Nagyon képben vagyok említett urak munkásságával kapcsolatban, mert Matu, ha a nótatévére kapcsol, akkor órákig hallgatja az ilyen szemetet, és nagyon táncol rá! 🙂 De tőle elviselem, mert másfél éves és a fiam. Illetve van az a jelképes, ámde nem túl szerény összeg., amiért szintén hajlandó lennék elviselni, de itt nem fizettek érte. Mindegy, túléltük. Egyébként az említett társaságól láttam, hogy kell kismotorral végigdöngetni a tákolt famólón a házig. Mint az egyszeri Hummeres a Balaton jegén. Nekik azért nagyobb szerencséjük volt, mert másnap reggel egy motort sem láttam a vízben. Miután barátaink elcsitultak, velük csitultak a halak is, úgyhogy elmentünk aludni. Éjszakára egy botot hagytam bent kishallal, azt leszedte egy méretes csapó.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Így álltunk vasárnap reggel 7 körül, és indulnunk kellett 9 órakor haza, mert Huba sietett. Házigazdánk unszolására még kicsónakáztunk az egyik általa mutatott sűllőtartásra, és Hubával fél nyolc körül beküldtük a kishalas szerelékeinket. Nagyon drukkoltam Hubának, hogy összejöjjön, de persze az én botomon jelentkezett egy óvatos kapás. Szerintem a kishalaink nagyjából 30 cm-re lehettek egymástól a vízben. Szóval igen óvatosan, de valami elkezdte vinni a kishalat, úgyhogy nyelettem, amíg nem vitte határozottan a szereléket. A bevágás után rögtön éreztem, hogy nem életem hala, viszont nem is rossz, mert elég határozottan, sőt virgonc módon védekezett. Néhány kirohanás után jöttek a tipikus fejrázások, utána megint a kirohanások, de a botom pár perc alatt felőrölte az erejét, és sikerült tarkón ragadnom. Gyönyörű tüskéshátú, komolyan sajnáltam, de ő most tepsibe került. Igaz, nem az enyémbe, odaadtam Hubának, és volt is öröm otthon, mert még sosem vitt haza ilyen finom halat! 🙂

Igazi gyönyörű ...
Igazi gyönyörű …
... víztározói tarajos.
… víztározói tarajos.

Huba: ne add fel össze fog jönni az a rablóhal, részemről bármikor mehetünk! 🙂

Görbüljön!

go.fishing

7 gondolat “A bokodi tüskéshátú” bejegyzéshez

    Szilvi said:
    2014-10-20 - 13:46

    Huba! Meglesz, én érzem, NE add fel:)

    Arab said:
    2014-10-21 - 08:28

    Huba a király! Majd csak fog rabló halat.. végül is az ultiba is belejött pár év és pár ezres a barátoknak csúsztatása után.. 🙂

      ridgeback75 said:
      2014-10-21 - 13:34

      Minek Hubának ellenség, ha ilyen barátai vannak, mint mi!? 😉

    LP said:
    2014-10-23 - 13:59

    Hajrá Hubertini, eddig én is csak egyszer fogtam süllőt és arról is kiderült, hogy sügér.
    Találtam már egy ígéretes helyet a környéken (Neckarhausen, Nürtingen), ott folyik a Neckar, illetve van mellette egy szép horgásztó is. Feltérképezem, aztán szervezhetjük a túrát!

      ridgeback75 said:
      2014-10-23 - 15:18

      Ott a helyünk, szólj, mikor induljunk! 🙂

    […] Három akváriumi pecáshoz régi-új barátként csatlakozva már az első közös pecázásunk (A bokodi tüskéshátú) előtt megbeszéltük, hogy bővítjük a horgászhely-bemutató posztok sorát. Egyértelmű […]

    […] egybekötött cserkelő horgászatát a bokodi erőműi tavon követtük el január közepén. Egyszer már horgásztunk korábban ezen a nagyszerű, 130 hektáros vízen. A csapat összetétele most is majdnem ugyanaz volt (Arab, Huba, és szerény személyem), csak […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s