Rekordok dőlnek
Levi 11 éves lett augusztusban, gondoltam, meglepem egy szülinapi pecával. Méghozzá nem is akármilyennel, megyünk a DUNÁra! 🙂
Helyismeret híján, régi jó barátomhoz a google maps-hez fordultam, és a műholdképeken kinéztem jónak tűnő partszakaszokat Esztergom és Tát között. Ezután elszaladtam, kiváltottam az éves engedélyt, szerintem ezzel augusztusban gyakorlatilag egyedül voltam, nézett is rám a hölgy, hogy ilyenkor?!
Levi szülinapján letettem korán a lantot, 15 óra körül tudtunk indulni, fél négykor pedig kipattantunk az autóból, és indultunk le a partra. No, igen, itt jött be az első gikszer, amit egy ilyen kezdő vadvízzel ismerkedő horgász, mint én elkövethet, nem néztem vízállásjelentést, és a Duna annyira fent volt a sok eső miatt, hogy 1,5 óra keresgéléssel nem találtunk egy meghorgászható helyet sem. Illetve egyet találtunk, de azt két helyi horgász vallatta letett botokkal, oda nem pofátlankodtunk be …
De valamit csinálni kell, csak szülinapja van a gyereknek. Ekkor már 17 órára járt, viszont az eső elállt a nap kisütött …
Úgy kezdődött minden, mint egy népmese.
Szép lehet a vége, de pocsék a kezdete.
Valamit ki kellett találni. A Bottyánra nem nagyon járunk nyáron, a sok letett botos horgász miatt, viszont az volt lőtávolban, délután öt óra volt, gondoltam, nézzük meg, hátha nem lesznek már sokan. És nem lettek :), ráadásul a késői időpont miatt féláron kaptuk a pergető napijegyeket! 🙂
Innentől kezdve tényleg népmese, Levi feltett egy Ottó bácsi féle aranypikkelyes Kelét ( természetesen az előző poszt óta bevásároltam belőlük 🙂 ), és a Levi-Kele páros elkezdte tenni a dolgát, amihez értenek! 🙂
A mai poszt címe lehetne az is, hogy Vasak bűvöletében, ugyanis Levinek végig a Kele volt fent, nem is próbálkozott mással. Megérezte.
Bemelegítésnek fogott egy másfeles forma csukát. Utána még két hal jött a Kelére felköszönteni Levit, tudták, hogy egy ideiglenes piercing és két fotó után úszhatnak tovább. Az egyikkel a személyes harcsa, a másikkal a személyes csuka rekordját döntötte meg, hiába Levit szeretik a halak! 🙂 Ezt nevezem én szülinapi pecának! 🙂 Este 7-kor már a kocsiban ültünk, és hihetetlen élményekkel gazdagodva indultunk haza.
Sógorék felbuzdultak a szép fogásokon, két hét múlva lementek családostól, de azzal a lendülettel fordultak is vissza, ahogy odaértek, annyira tele volt a tó. Tényleg nagy szerencsénk volt.
Azt viszont örökre megtanultuk, hogy vízállás megtekintés nélkül nem megyünk a Dunára!
Görbüljön!
go.fishing
