Pontyparádé

Posted on Updated on

Telt-múlt a nyári szünet, és a gyerkőcök ellentmondást nem tűrően követelték a szokásos ottalvós Római-tavi pecát. Végül hosszas győzködés után, nagy nehezen beadtam a derekam, mert én köztudottan nem szeretek pecázni! 🙂

Nagyjából a szokásos csapat jött össze, Sógor a két kis gengszterrel, Péter, Ő szintén a fiaival és az öccse, Tamás, valamint én Dorcossal, Levivel és apuval. Azért nagyjából, mert kiegészültünk Gerivel és Leonnal, akik a jól sikerült balatoni peca után, ellenállhatatlan vágyat éreztek, hogy velünk tartsanak.

IMG_3349
Geri megjött és lepihent …
IMG_3350
… durva volt az előző napi tejfakasztó …
IMG_3354
… viszont ahogy magához tért, rögtön elharácsolta Leontól a botot! 😉

Magáról a pecáról, nem sok újat tudok írni a korábbiakhoz képest, talán csak annyit, hogy kifogtuk az év két legmelegebb napját, bődületes kánikula volt. A pontyparádé így sem maradt el, sorra jöttek az egységméretű, pitbull szívóssággal küzdő potykák, csak talán kicsit fakóbb volt a tűzijáték a megszokottnál.

Két említésre méltó momentum azért volt:

  • Pergettem folyamatosan az UL botommal, persze minden eredmény nélkül. Egészen addig, amíg kezembe nem akadt egy Ottó Bácsi féle kanál. Még régebben vettem, de sosem próbáltam ki, gondoltam most, hátha segít. Segített, de ami következett arra nem számítottam. Első dobás az aranypikkelyes Kelével, becsobbant a vízbe, és ahogy ereszkedett lefele, rögtön rá is vágott valami. Kezdődött a szívemnek annyira kedves derbi. És vége is lett, megkönnyebült a bot. Nem tudom, hogy mi rabolt rá a Kelére, de vitt mindent, a 20 cm-es harapásálló előkével együtt! 😦 Sajnos több Ottó Bácsi féle villantóm nem volt, de természetesen azonnal felkerült a beszerzendő holmik lista első helyére.
  • Spiccbottal, 20-as horoggal, egy szem csontival sneciztem, de mivel ők sem nagyon mozogtak a kánikulában a menetrend az volt, hogy a spiccbotot letettem a stég szélére, és nagyjából óránként ránéztem. Összesen két darab snecit sikerült így fogni egy fél nap alatt, míg egyszer csak arra nem kaptuk fel a fejünket, hogy a spiccbot, tőle teljesen szokatlan módon, mindent elsodorva rohan be a vízbe. WTF?! Levivel egyszerre vetődtünk, ő cukaharával, én tigrisbukfenccel. A bot végét  vízbe nyúlva el tudtam kapni, de még mindig fura életjeleket produkált, próbált kiugrani a kezemből. Apám, erre ráolvastak valami rontást. Persze nem, egy süllő volt a ludas, aki a 20-as horog végén táncolt … nagyjából még 4 másodpercet, amíg le nem szakította. Gondolom nem a csonti tetszett meg neki, hanem valószínűleg egy sneci akaszthatta fel magát a horogra, és őt lájkolta sellő koma.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s