Halközeli élmények
Július elején eveztünk egy jót. Sokat. Szarvastól Szegedig mentünk 57-en ( 55 humanoid, 2 eb ).
Mikor Levi megtudta, hogy evezni fogunk az élő Kőrösön és a Tiszán, nem volt kérdés, hogy pergetni fogunk. Mondjuk sejtettem én ezt előtte is, de amilyen szerény, jámbor, visszahúzódó lélek vagyok, kellett a megerősítés! 🙂
A területi jegyeket a Nagybudapestinél szoktam beszerezni, most is így tettem. Bementem, elmondtam mit szeretnék, a Tisza rendben van, de a Kőrössel van egy kis gond. A Szarvastól délre eső rész két egyesület kezelésében van ( Kőrösi Halász Szövetkezet, Kőrösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége ), és mivel mi ugye haladni fogunk egyik helyről a másikra, ezért, ha reggel és este is akarok horgászni, akkor aznapra két napijegyet kell vennem, mert az egyik rész az egyik szervezethez, a másik pedig a másik szervezethez tartozik. Ráadásul a két vízkezelő érdekterületei váltakoznak, úgyhogy még azt sem tudták megmondani a Nagybudapestinél, hogy éppen melyik fog kelleni mondjuk Kunszentmártonban. Ehhez csak gratulálni tudok, de nem volt mit tenni duplán vettem a napijegyeket.
Családostól mentünk, de természetesen a legkisebbet nem vittük, arra a hétre kijött hozzánk anyu vigyázni Matura. Alapvetően szeret nálunk lenni, de indulás előtt történt egy kis incidens a teraszon, amire anyu közölte, hogy ő nem hajlandó itt maradni! Persze maradt! 🙂 Szóval, kiment a teraszra, és meglátott egy siklóbékát.
Nem részletezném, hogy szegény varangynak miért nőtt ilyen hosszú farka, de erős idegzetűek kattinthatnak ide:
Ezután az előjáték után elindultunk, és megérkeztünk Szarvasra. Itt meglepett minket Pasó és kis családja, nagy volt az öröm, régen láttuk egymást. Belefutottunk egy jó kis zuhiba, de természetesen már itt is pecázni muszáj, csak helyet kellett keresni, mert Szarvason a vízpart kertvárosi rész, eléggé be van épülve. Helyet végül találtunk, de kapásig nem sikerült jutni. Viszont este a kempingben Levi összecimbizett a helyi erőkkel, kapott egy spiccbotot, és fogott pár snecit kezdetnek.
Másnap megkezdődött a vízitúra. Mit is mondjak, elszoktam már a sátorban alvástól, de ezt leszámítva nagyon élveztük, jövőre is itt a helyünk. A napi menetrend ( reggeli, pakolás, sátorbontás, evezés, sátorállítás, strand, bográcsozás … ) eléggé a horgászat rovására ment, de nem is ez volt az elsődleges cél. Azért persze szakítottunk időt a pecára, erről mindjárt, de addig pár kép, gyönyörű helyeken jártunk.
De hogy a pecára is rátérjek, ha már horgászblogról van szó, volt egy megérzésem. Éreztem Tudtam, hogy ezen a túrán balint fogok. Nem fogtam még sosem, de tudtam, hogy itt meglesz, úgyhogy betáraztam Salmo Thrillből, és Rapala SSR5-ből. Ennyire fogós balinos wobblerekkel csoda is lett volna, ha nem fogok. Nem fogtam.
A feszített menetrend mellett igyekeztünk minden nap pergetni, ha többet nem is, legalább egy fél órát. Ez többé kevésbé sikerült is, de halat nem sikerült fognunk, egy kapásig jutottunk egy kőruganynál, amiben nagyon hittünk. Kinéztük magunknak, elkezdtük pergetni Levivel, amikor jött egy helyi srác, szóba elegyedtünk vele. Kiderült, hogy gyerekkora óta ezeken a partokon perget, és volt olyan nap, hogy ezen a kősarkantyún, több mint 30 db kövest és süllőt fogott! Elmondta, hogy neki ez konkrétan a Paradicsom. Ő csak kicsi körforgókat használ, itt az jön be a legjobban, más nincs is nála. És tényleg. Levettük a wobblereket, de mivel ezelőtt sosem részesítettük előnyben a vasakat, összesen egy körforgó volt Levinél, úgyhogy felváltva használtuk! 🙂 De aznap nem igazán működött a dolog. A srác fogott egy kisebb csukát, és nekem volt egy odakoppintásom, de lemaradt. Ennyi.
Halak helett viszont azért sikerült mást fogni. Leginkább zöldségeket, de kagylóból sem volt hiány, azt is ipari mennyiségben fogtuk. Jah, és Levi fogott egy sünt. Hát ennyi, egy olyan helyen, ahol még a falak is halakkal vannak telefestve. Hiába, a vadvízekről még sokat kell tanulnunk, de a lelkesedés töretlen.
Görbüljön!
go.fishing
