A magyar tenger és a géphal
Idén Húsvétkor úgy hozta a jószerencsénk, illetve Geri meghívása, hogy két napot a Balatonon tölthettünk. A meghívás nem horgászatra vonatkozott, de mivel tudtuk, hogy vízparti telekről van szó, nem volt kérdés, Levivel vittünk pár botot.

Mikor megérkeztünk rögtön csekkoltuk a vizet, de elég viharos időt fogtunk ki, úgyhogy mint a kakaó … El is könyveltem, hogy az első pecám MOHOSZ kezelésű vízen, nem lesz sikeres. Mindegy, próbálkoztunk kicsit pergetéssel, de hamar abbahagytuk, viszont a gyerkőcök úszóztak és fenekeztek, aminek meg is lett az eredménye.
A csipet-csapat szépen fogta a küszöket, bodorkákat, és egyszer csak jöttek a gébek. Leon még nem látott ilyet, kérdezte, hogy milyen hal ez? Géb.
Az első napi peca ezzel nagyjából le is zajlott. Hát, ennyi.
Másnap korán keltem, nem tudtam aludni, lesétáltam a partra, a szavam elállt. Az előző napi kakaós trutyival szemben kristálytiszta víz fogadott. Bakter ez igen, nagy bűvész a Balaton, csak tudnám melyik arca kamuflázs. Geriéknél úgy van kialakítva a partvédelem, hogy 30-40 cm átmérőjű farönkök vannak leverve, nincs sekély rész, ahogy bemegy az ember, rögtön 1 m mély a víz. Álldogáltam a farönkök alkotta partvédelmen, nézelődtem, hogy mennyire szép a Balcsi …

… mikor is lenéztem a lábam elé, és úgy elöntött az adrenalin, mint utoljára Matu születésénel. A tiszta vízben, a farönkök tövében szép nyugodtan feküdt egy jócskán méter feletti harcsa. Basszus a pergetőbotok a szálláson. Rohanás be, Levit ébreszt, helyzet elhadar, Levi pattan, botok kézben. Nagy sebbel-lobbal visszaértünk, a macskahal még mindig ott. Megálltunk felette, és elkezdtünk rá dobálni wobblerekkel. Na, itt ba..tuk ba..tam el, ugyanis bármilyen kis szeme van a harcsának, azzal felfelé lát, és a tiszta vízben meglátott minket. Messzebbről kellet volna dobálni. Mindegy, nem volt még minden veszve, mert szép komótosan beúszott a nádashoz, de még lőtávolban volt. Dobáltunk is, de Levkó és én is beszakadtunk a nádasba … Soha nem fogtam még előtte macskahalat, most sem jött össze, de az élmény így is fantasztikus volt.


Macskahal el, mi pedig ott álltunk Levivel, beszakadt cucokkal. Levi mindenféle célzás nélkül megjegyezte, hogy ez a kedvenc wobblere volt, és látja, hol szakadt be. Öööö, izé, értem én, de tízenegy-két fokos a víz. Viszont nem volt mit tenni, mert nekem is ott figyelt a kedven savage-gear angolnám. Vetkőzés alsógatyára, fog összeszorít, és egy jó kis áprilisi balatoni fürdő következett. DE meglett mindkét csali.
Ezután lassan a többiek is ébredeztek, és a gyerkőcök folytatták az előző napi pecát. Leon egyszer csak szólt, hogy fogott egy olyan izé … robothalat. Micsodát!? Hát az a valamilyen géphal. Ja, hogy géb! 🙂
Hát röviden, így sikerült az első vadvízi pecánk, de komolyan mondom, ennél rosszabb sose legyen! 🙂
Görbüljön!
go.fishing
2014-09-22 - 18:25
[…] Levivel és apuval. Azért nagyjából, mert kiegészültünk Gerivel és Leonnal, akik a jól sikerült balatoni peca után, ellenállhatatlan vágyat éreztek, hogy velünk […]