A magyar tenger és a géphal

Idén Húsvétkor úgy hozta a jószerencsénk, illetve Geri meghívása, hogy két napot a Balatonon tölthettünk. A meghívás nem horgászatra vonatkozott, de mivel tudtuk, hogy vízparti telekről van szó, nem volt kérdés, Levivel vittünk pár botot.

A házigazdánk … és a faterja.

Mikor megérkeztünk rögtön csekkoltuk a vizet, de elég viharos időt fogtunk ki, úgyhogy mint a kakaó … El is könyveltem, hogy az első pecám MOHOSZ kezelésű vízen, nem lesz sikeres. Mindegy, próbálkoztunk kicsit pergetéssel, de hamar abbahagytuk, viszont a gyerkőcök úszóztak és fenekeztek, aminek meg is lett az eredménye.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A csipet-csapat szépen fogta a küszöket, bodorkákat, és egyszer csak jöttek a gébek. Leon még nem látott ilyet, kérdezte, hogy milyen hal ez? Géb.

Az első napi peca ezzel nagyjából le is zajlott. Hát, ennyi.

Másnap korán keltem, nem tudtam aludni, lesétáltam a partra, a szavam elállt. Az előző napi kakaós trutyival szemben kristálytiszta víz fogadott. Bakter ez igen, nagy bűvész a Balaton, csak tudnám melyik arca kamuflázs. Geriéknél úgy van kialakítva a partvédelem, hogy 30-40 cm átmérőjű farönkök vannak leverve, nincs sekély rész, ahogy bemegy az ember, rögtön 1 m mély a víz. Álldogáltam a farönkök alkotta partvédelmen, nézelődtem, hogy mennyire szép a Balcsi …

Ennyire szép

… mikor is lenéztem a lábam elé, és úgy elöntött az adrenalin, mint utoljára Matu születésénel. A tiszta vízben, a farönkök tövében szép nyugodtan feküdt egy jócskán méter feletti harcsa. Basszus a pergetőbotok a szálláson. Rohanás be, Levit ébreszt, helyzet elhadar, Levi pattan, botok kézben. Nagy sebbel-lobbal visszaértünk, a macskahal még mindig ott. Megálltunk felette, és elkezdtünk rá dobálni wobblerekkel. Na, itt ba..tuk ba..tam el, ugyanis bármilyen kis szeme van a harcsának, azzal felfelé lát, és a tiszta vízben meglátott minket. Messzebbről kellet volna dobálni. Mindegy, nem volt még minden veszve, mert szép komótosan beúszott a nádashoz, de még lőtávolban volt. Dobáltunk is, de Levkó és én is beszakadtunk a nádasba … Soha nem fogtam még előtte macskahalat, most sem jött össze, de az élmény így is fantasztikus volt.

Itt feküdt a macskahal …

… illetve itt.

Macskahal el, mi pedig ott álltunk Levivel, beszakadt cucokkal. Levi mindenféle célzás nélkül megjegyezte, hogy ez a kedvenc wobblere volt, és látja, hol szakadt be. Öööö, izé, értem én, de tízenegy-két fokos a víz. Viszont nem volt mit tenni, mert nekem is ott figyelt a kedven savage-gear angolnám. Vetkőzés alsógatyára, fog összeszorít, és egy jó kis áprilisi balatoni fürdő következett. DE meglett mindkét csali.

Ezután lassan a többiek is ébredeztek, és a gyerkőcök folytatták az előző napi pecát. Leon egyszer csak szólt, hogy fogott egy olyan izé … robothalat. Micsodát!? Hát az a valamilyen géphal. Ja, hogy géb! 🙂

Hát röviden, így sikerült az első vadvízi pecánk, de komolyan mondom, ennél rosszabb sose legyen! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Görbüljön!

go.fishing