Villamos csengetés kárásszal

A kánikulát követő felfrissüléssel visszatértem én is.

Történetünk 2014 február elején folytatódik, amikor Levi addig nyúzott, míg meg nem ígértem neki egy pecát. Természetesen nem volt kérdés, hogy pergetni megyünk, és a cél a Bottyán-tó volt, amit addigra meglehetősen a szívünkbe zártunk. Az idei telünk elképesztően enyhe volt, a pergetők nagy örömére, de február elején bejött egy pár napig tartó markáns hidegfront, úgyhogy hívtam a Bottyán tógazdát, kiderült, a tó befagyott. Bakter.

Valamit tenni kellett, mert Levinek megígértem és Dorcos is szeretett volna jönni. Hirtelen bevillant, hogy nyaranta a Sportmaxba hordom úszni a gyerekeket, és a villamos sínek mellett van egy kis tó. Net bekapcs, pár perc kutatkodás, meg is van: Kána-tó.

A honlapot megnézve arra a döntésre jutottunk egynek biztos jó lesz, mert vannak panírozott csukák is a tóban:

Panírozott csuka

Nagyon lógott az eső/hó lába, de elindultunk. A 3 hektáros tóra megérkezve megvettük a napijegyeket, és elkezdtük körbepergetni a tavat. Más pergetővel nem találkoztunk, de négyen-öten pecáztak letett bottal. Nagyjából két órát tudtunk eltölteni a tavon, mielőtt elkezdett ömleni a havas eső, de ezalatt sikerült körbejárnunk az egészet. Kapásig nem jutottunk, Levi fogott egy kabátba akasztott kárászt.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ha közelebb laknánk, akkor vélhetően időnként leszaladnánk a tóra, de mivel ugyanolyan messze van, mint a Bottyán, így maximum, akkor maradok ott pergetni, ha viszem úszni a gyerkőcöket. Egynek jó volt, de nem fogott meg az urbanizált környezet. Viszont, ha ott laknék, akkor látogatnám szorgalmasan! 🙂

Görbüljön!

go.fishing