Csukák földjén

Posted on Updated on

Csukák földjén vizén, ahol jellemzően ez megy a kivetítőn! 🙂

Levi_csukával
Pikeland

A szerény, visszafogott előszó után lássuk, hogy is kerültünk a csukák közelébe. Időutazásunk keretei között megérkeztünk 2014-be, a dátum egész pontosan 2014 január 4.

Miután kezdtem beleszeretni az UL pergetésbe, és nagyon enyhe telünk volt, eljött az ideje, hogy kezdő pergetőknek alkalmas helyet keressek. Nem volt egyszerű, még az internet segítségével sem. Bújtam a horgászblogokat, fórumokat, de a jó helyeket sehol nem nevezték meg, ment a titkolózás. Ma már megértem, hogy vadvizeken miért titkolják az ilyen helyeket, senki nem szeretné, hogy alulkulturált embertársai lerabolják az ilyen, ritkának számító területeket. Mert nagy az Isten állatkertje, ugye. Viszont én nem ilyeneket, hanem tavakat kerestem egyelőre, ahol meg lehet tanulni pergetni. De ezeket sem akarták nagyon közkinccsé tenni, legalábbis mintha foghúzásról lenne szó … Ekkor határoztam el, hogy beindítom ezt a blogot, és megosztom a tapasztalataimat.

Várpalota_SII_nagy_titok
Valami hasonlóan okos, vagy pont ez a blogbejegyzés verte ki a biztosítékot …

Tököm. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a fenti bejegyzésben rejtély övezte tó a Várpalota SII, ahol kötelező C&R ( fogd meg és engedd vissza ) van, ráadásul ebből élnek, úgyhogy a mai napig nem értem, hogy ilyen tavak esetén mi értelme ennek a faxkodásnak. Végülis mindegy, az SII-t a fentiek segítségével sikerült beazonosítani, csak így tovább tartott. De, a mai poszt nem az SII-ről fog szólni, oda később megyünk! 🙂

Szóval, hosszas keresés után, véletlenül találtam a Bottyán-tóra. Akkor még nem tudtam, hogy piszok mázlim van, mert kezdő pergetőnek ennél alkalmasabb helyet elképzelni sem tudok.

Levi Karácsonyra kapott egy 5-20g dobósúlyú 1,8m hosszú light pergetőbotot, úgyhogy olyan vízre szerettem volna vinni, ahol van sikerélmény. Miután rátaláltam a tóra, felhívtam a tógazdát, aki azzal bíztatott, ha Levi tud pergetni, akkor fogni is tud a tavon. Hiszi a piszi, mindenesetre bizakodóan vártuk az első találkozást a tóval.

Mielőtt erre rátérek, nézük a száraz tényeket és negatívumokat, utána jönnek a pozitívumok, ígérem sok lesz! 🙂

A Bottyán-tó Komárom-Esztergom megyében helyezkedik el, közvetlenül a 11 sz. főút mellett, Tát és Esztergom között. A tó nem nagy 0,66 ha, a pergetőjegy 2 500 HUF, a tó és környezete szépen rendben van tartva. A kifogott halat napi áron lehet megvásárolni. Büfé van a tavon, alap horgászcikkek is kaphatók. Télen csak hétvégén, tavasztól őszig minden nap nyitva vannak.

Be akartam linkelni a google maps-ről a Bottyán tavat, de még nem volt ilyen helyszín, úgyhogy én vettem fel, íme! 🙂

Szóval, a negatívumok:

  • Az, hogy közvetlenül a 11 sz. főút mellett fekszik. Minket annyira ez nem zavart.
  • A mérete. Nem túl nagy tó, de nekünk ez inkább előnyt jelentett az első időkben.

És innentől kezdve csak a pozitívumok! 🙂

Mérete ellenére rengeteg hal van a vízben, mindenféle békéshal, csukák, harcsák, süllő, időszakosan szivárványos pisztráng, afrikai harcsa.

Visszatérve január 4-re, reggel 8 körül érkeztünk a tóra, megvettük a pergetőjegyeket, és megkaptuk a tóra vonatkozó eligazítást. Pár ökölszabályt kell betartani, de ezeket azóta is minden horgászatomnál alkalmazom, mert teljesen logikus szabályok a halak védelmében, és így sportszerű a halakkal szemben:

  • Pergetni csak egy darab, lenyomott szakállú horoggal.
  • Élő kishallal tilos horgászni.
  • A parton 2-3 kép elkészítésének idejéig legyenek csak kint a halak, utána mars vissza a vízbe.

Rajtunk kívül öten hatan pergettek a tavon, ennyien azért még bőven el lehet férni. Összeraktuk Levi botját, akkor megjegyzett mindent, azóta mindig egyedül szerel magának, meg persze az én botomat is, és nekiálltunk a pecának. Túl sokat nem kellett várni, Levi nagyjából 5 perc után megfogta élete első pergetett halát:

IMG_1245
Levi első pergetett hala

Itt már volt lip grip nálunk, rablóhalak esetében nagyon hasznos kis szerszám, mert ugyan puhán, de nagyon stabilan tartja a rablóhal csontos száját, egyszerűbb így kivenni a halat, mint merítőhálóval. Később menni fog puszta kézzel is a kiemelés, de az elején nagy segítség. Arra kell figyelni, hogy jó minőségű legyen, ami körbe tud forogni a tengelye körül, mert ha nem, akkor a lip gripen küzdő halnak, akár el is törheti a száját.

Levi átesett a tűzkeresztségen, de nem állt meg a biznisz. Egy három cm-es UL crank-el dobáltam, mikor valami nagyon határozottan rávágott. Éreztem, hogy ez már kicsitt jobb hal lesz, és az is lett! 🙂

IMG_1250
Szép krokodil

És innentől elkezdődött a szerelem a Bottyán-tóval, nagyon megszerettük ezt a tavat. És a csukák … na ők is folyamatosan lájkoltak minket. Sokat fogtunk, sőt nagyon sokat eddig. Fogtunk, kicsit, közepest, nagyot. Nagyon nagyot még nem, pedig élnek a tóban bőven, úgyhogy még van hova fejlődni! 🙂 Ha már a fejlődésnél tartunk, akkor megértek ugyan minden vadvízi horgászt, aki lefitymál egy ilyen tavat, de mi rengeteget tanultunk itt. Megtanultuk a pergetés alapjait, több módszert. Ma már nagy biztonsággal megmondjuk, hogy csuka vagy harcsa védekezik a horog végén, anélkül, hogy láttuk volna, túl vagyunk több 10 percnél hosszabb fárasztáson, tudjuk milyen az, mikor habzsolnak, tudjuk milyen az, mikor foghegyről esznek, és mindezt a Bottyán-tónak köszönhetjük. Ja, a tó nevéről nem írtam még, korábban ( több, mint 300 éve ) Vak Bottyán birtoka volt, innen a név.

IMG_1492
Ha foghegyről esznek, sok gumihalat csonkolnak

Viszont, ha éhesek, akkor be-benéz egy nagyobb kroki is:

Életreszóló emlék
Életreszóló emlék

Tehát sokat tanultunk, és nekünk a tó mérete inkább előnyt, mint hátrányt jelentett, hiszen kezdő pergetők voltunk, vadvízen ennyi tapasztalatot, amit itt fél év alatt gyűjtöttünk, talán 10 év alatt lehetne összeszedni. Ráadásul nem véletlen, hogy egy ennyire intenzíven horgászott vízen a nagy csukákat nehéz megfogni. Miután párszor megakasztották őket, utána már nagyon rafkósak lesznek a műcsalikkal kapcsolatban, ember legyen a talpán, aki becsapja őket. Persze van olyan időszak, amikor habzsolnak, előfordult olyan eset, mikor már emeltem ki a vízből a wobblert, és már a levegőben volt, kivágódott a vízből egy csukesz, és a levegőbe kiugorva kapta el a csalit. Pár szaltó után le is akadt róla, de Levkóval csak leesett állal néztünk egymásra, hogy ilyen is van. Amúgy is érdemes végig partig, egészen a lábunkig vezetni a műcsalit, mert sokszor ott vágnak rá. De az is nagy élmény mikor nem vágnak rá, de a partig követik, és közvetlenül a lábunk alatt fordulnak le róla, egy 180 fokos fordulóval. Sok ilyet láttunk, de a mai napig nem tudok betelni vele.

A tóra rendszerint Levivel járok, de sokszor csatlakozik Dorcos, Bala, Petke és Pít is. Alkalmanként kiegészülünk Arabbal, Hubával vagy Lacival. A tónak köszönhetően mindenki átesett a tűzkeresztségen, illetve izé … majdnem mindenki. Hubát valahogy nem csípik a ragadozóhalak, ő pergetve csak amúrt tud fogni! 🙂 Dórit viszont csípik a nagy csukák, de Ő nagyon kegyes velük, a partraemelés előtt mindig visszaengedi őket! 🙂 Az eddigi legnagyobb partrasegített csukánk 4,6 kg volt, Dorcosnak ennél egy nagyobb akadt le közvetlenül a part előtt. Dórikám tanult pergetni az UL botommal, mikor is a parttól nem messze egy bődületes rávágása volt, szegénynek majdnem kiesett a kezéből a bot. Küzdött vele derekasan, már teljesen partközelben volt, mikor megláttam, elakadt a lélegzetem. A 4,6-ast bőven verte 6-7 kg-ra saccoltam, ő meg úgy saccolta, hogy ideje búcsút inteni, vitte a drótelőkét, és pápá. Szegény Dorcosban annyira dolgozott az adrenalin, hogy el is pityeredett, de azért hamar túllendült a lelki válságon, viszont a mai napig felemlegeti! 🙂

Az elmúlt fél évben sokszor voltunk lent a tavon, volt, hogy elképesztően pezsgett a víz, és volt egy alkalom, amikor betliztünk, az is nagyon tanulságos volt. Január 25-én lementünk Levivel, addig nagyon enyhe volt az idő 5-10 cfok, de akkor bejött egy markáns hidegfront, fagy, pár napra rá be is fagyott a tó. Mindegy, úgy voltunk vele, ki tudja mikor lesz lehetőségünk legközelebb, ígyhát lementünk, és sokat tanultunk a téli pecáról! 🙂 Az a legkevesebb, hogy nem fogtunk semmit, a többieknek sem sikerült, viszont nagyjából 5 percenként befagyott a bot spiccén a gyűrű, állandóan a jégdugókat piszkáltuk ki. És ekkor jöttem rá, hogy ilyen körülmények között a nanofil xart sem ér. Az hagyján, hogy szálkásodik, de úgy elforog a dobon az egész köteg, mintha csutkára ki lenne engedve a fék, szóval nem lehet vele horgászni.

met_0125
Ez volt 01.25-én. Na, ilyen időben ne menjetek.
IMG_1448
Ennyit a rohadt drága nanofilről.

Viszont ha nem fogunk csukát, akkor fogunk mást. Szivárványos pisztrángot, harcsát, tavikagylót. Igen, tavikagylót. Már a Rómain is fogtam pergetve kettőt, és párat itt is. Gondolom, valami olyasmi lehet a magyarázat, hogy a nyitott állapotban lévő kagyló reflexból összezáródik, ha valami mozgást érzékel, ez történhet, ha elúszik felette a műcsali. De pechjére, azon horog is van. Ez csak puszta találgatás, ha valaki tudja az igazat, ossza meg velünk! 🙂

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Korábban írtam, hogy Petke és Levi is megmártóztak akaratukon kívül a Római-tóban. Ők már rutinosak voltak ilyen szempontból, Bala még nem, úgyhogy márciusban sikeresen landolt a tóban, de az ijedtségen kívül semmi baja nem lett, sőt! 🙂

Ja, amíg el nem felejtem, elvileg a tóban több mázsa süllő is van, de mi még egyet sem láttunk, illetve csak egy harmadot. Az a gyanúm, hogy a nagy csukáknak a süllő semmi más, mint kaja …

IMG_1305
Süllő … volt valamikor

A tóra inkább ősztől tavaszig érdemes pergetni menni, a jó időben megjelennek a letett pecával horgászók, és a tó méretéből fakadóan nagyon kis hely marad a pergetőknek, úgy már tényleg nem az igazi. Viszont egyébként remek zsuga! 🙂

A végére egy rövid kis klip, a tóról, és a messze a teljesség igénye nékül, néhány ott fogott halról.

Zene: Guns N’ Roses

Görbüljön!

go.fishing

 

 

2 gondolat “Csukák földjén” bejegyzéshez

    […] ígértem neki egy pecát. Természetesen nem volt kérdés, hogy pergetni megyünk, és a cél a Bottyán-tó volt, amit addigra meglehetősen a szívünkbe zártunk. Az idei telünk elképesztően enyhe volt, […]

    Örömpeca « Akváriumi horgász said:
    2014-09-13 - 17:57

    […] Miután túl voltunk több vadvízi támadáson, és betliztünk, belefogtunk egy önbizalom növelő terápiába a Bottyánon. […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s