A macskahal
Vannak ezek a fura macskahalak …
Fiatal csikókorunkban, még az időszámítás előtt, valahogy egy elegáns fogadásra keveredtünk ( a fene se érti hogy ) a Kempinski Hotelbe. Valami munkahelyi konferencia volt, amiből sokra nem emlékszem, csak Varsi ámokfutására ( igaz Huba?! 😀 ), illetve az alábbi párbeszédre, ami a svédasztal előtt hangzott el ( nem esküszöm meg, hogy szó szerint így hangzott el, de ez volt a lényege ):
“Macskahal! Mi a faxom az a macskahal?”
“Tököm tudja, valami francia cucc lesz!”
Először nem esett le, de gondoltam megnézem magamnak a macskahalat, olyat még nem ettem. Kiírva a a táblán a CATFISH szerepelt! 🙂 Ez tükörfordításban valóban macskahal, valójában harcsát jelent, ami szintén ki volt írva magyarul, de ez a fenti párbeszédet folytató delikvensek figyelmét már elkerülte ( ööö, az alkohol is ingyen volt 🙂 ). Hogy szegény harcsa miért lett angolul macskahal??? Maximum a bajuszára tudok tippelni, de ha valaki tudja a helyes megfejtést, és megosztja, akkor annak felajánlok egy korsó guiness-t!
Szóval a macskahalak. Hát, jó nagyra meg tudnak nőni. A világrekord 278 cm és 144 kg, a magyar rekord pedig 230 cm és 113kg! Mint már bizonyára sejtitek, a mai bejegyzésem egyik főszereplője is egy hasonló méretű macskahal lesz.
De, hogy végre a sztorit is elkezdjem, 2013 elején Pít szólt, hogy ismerősei Biatorbágyra a Carp Lake horgásztóra járnak pecázni, és elég jókat hallott a helyről, nem megyünk e? Mondtam, hogy persze, szívesen, de nincs állami jegyünk. Pít ezután munkából hazafelé arra került, megkérdezte. Jó hír, elég, ha megvesszük a napijegyet és tudunk horgászni, rossz hír, hogy nagyon korán kell menni, mert egyébként tele van a tó, foglalt az összes kialakított horgászhely. No, több se kellett, még alig pitymallott, már a tavon voltunk: Andris, Bala, Dorcos, Levi, Pasó, Petke, Pít, Tamás, /me.
A tó szép, kb. 6 hektár, elég jó távolságra lettek kialakítva a horgászhelyek egymástól, tehát, ha tele is van a tó, akkor is el lehet férni, csak egy dolog volt, ami zavart. A part mellett, a vízben volt legalább 3-4 db, már erősen megkérdőjelezhető állagú, 4-6 kg közötti pontytetem. Látszott, hogy nem aznap hullottak el szegények, de hogy miért kell otthagyni őket?! Mindegy, ezt leszámítva jó kis hely ez a tó.
A pecánk a szokott mederben haladt – tehát nagy halat nem fogtunk, csak kárászokat, meg egy-két nyaras pici pontyokat + aprólékot -, két apró momentumot leszámítva:
- Úgy voltam vele, hogy most már ideje megmutatnom, ki az úr a háznál, úgyhogy kettétörtem az egyik botomat. Nem kell megijedni, nem a gyerekek derekán, hanem mikor felszerelékezve bedobtam az egyik csodálatos Decathlonos ezer forintos fenekező botomat, úgy döntött, hogy eddig tartott a földi pályafutása, és a bedobás kellős közepén kettétört, pestiesen szólva, bemondta az unalmast.
- Andris is úgy volt vele, hogy megmutatja, ki a király, úgyhogy megfogta eddigi élete harcsáját. Az elöljáróban írtam, hogy mekkorára tudnak megnőni ezek a fenevadak …
A kis pontyokból úgy emlékszem Levi fogta a legtöbbet, mert rájött, hogy a parttól pár méterre tanyáznak, így Ő mindig rövideket dobott. Hiába, a rutin, meg az évek … 🙂
Minden összevetve, nem rossz tó, az mellette szól, hogy közel van, de úgy láttam, hogy igazán nagy halakat csak bojlizva lehet fogni, az pedig nekünk nem pálya.
Görbüljön!
go.fishing
Akváriumi horgász 